December

Most gyülekeznek az univerzum magnetikus erői a térség legtávolabbi pontján s az ő tetőpontjukat éppen azon időben érik el, midőn nekünk a legrövidebb nappalok s leghosszabb éjszakáink vannak. Minden tetőfokon következik egy idő új várakozásokkal és megvalósításokkal, melyek a tetőfok előkészületeinek felelnek meg. Ezért a december minden időben s a föld minden vidékén új előkészületeknek s új reményeknek a hónapja volt, miután az eltelt idő idegfeszítő elektrikus erői nyugalomra térnek. Ez bevezeti a telet, melynek alkalmat kell kínálni a kimerített erőket újra helyreállítani nagyobb teljesítményekre. Ezért hozza ez az adventi időt, a fényhez való visszatérésnek idejét, a Naphoz, a kibővülő élet jelképéhez a megújító vagy Chrystos princípiumhoz, mely az ő tervét a tökéletesség száma szerint a 12 szent napon és éjjelen december 24. és január 6. között lefekteti, vagy kinyilatkoztatja.

Ősidők óta ünnepli az ember a december 25-ét, mint az ő megváltójának az eljövetelét, vagyis az ő fölfelé haladása, az ő újjászületése, vagy megújulása új idejének kezdetét. Aminek ő a 12 szent napon és éjen át az alapját megveti, az növekedik minden várakozást fölülmúló eredménnyel, mivel az az isteni Chrystos princípium hatásával összhangban fejlődik. Mindenkinek kezében van ezek szerint, hogy az alapkövet egy eredménydús évre lefektesse. Ezért kell a 12 napot megelőző és követő 19 napot, december 6-tól december 24-ig a benső nyugalomnak és gyűjtekezésnek (koncentráció) szentelni. Számoljunk be saját magunknak arról, hogy vajon minden évszakban a természet törvényeivel összhangban éltünk és működtünk-e, hogy ezáltal megtanuljunk most már a kibővült gondolkodás közvetítésével nagyobb ténykedést még nagyobb eredménnyel tervszerűen kifejteni. – Így a december a gondolkodó embernek, aki tudatában van az ő helyének, meghozza a reménynek, várakozásnak, örömnek, boldogságnak a rendkívüli napjait, a szellemnek az igazi ünnepnapjait, melyek nekünk a Mindenható Istenséggel való kapcsolatot biztosítják. Igen, a mi szerencsénk, a mi örömünk egyenesen lelkesítsenek bennünket! Elképzelhetetlen idők óta ébren van az emberben az a hajlam, hogy azt a lelkesedést kölcsönösen tudomására juttassa, azt a közösségben megerősítse s a Krisztus estén az elmúltat közösen lezárja s az élet könyvében az új lapot megkezdje. Ezért a Zarathustraiak rendszeresen összegyűltek december 24-én este egy ünnepélyes Gabanbarra, mely az egész évnek a legnagyobb családi ünnepét képezte, melynél az évre ekkor fektették le az alapkövet. Amit mi ma Karácsonyi ünnepnek ünnepelünk, az emlékezés a mi őseinknek ezen ősrégi szokására.