November

Ha a Nap az ő nyári tetőpontjára hágott, mely után nekünk az ősz szüreti áldása integet, akkor dicsérjük őt az ő áldásaiért. Mihelyt azonban ő az ő mélypontjához közeledik, mi a mi figyelmünket a földben gyülekező erőkre fordítsuk és adónkat a melegítő tűznek fizetjük, melynek lobogó lángjai és melynek melege kiűzi a drugh-okat, gonosz szellemeket, vagyis betegségi csírákat a mi otthonunkból, ahol azok igyekeznek befészkelődni.

A föld az ő elektrikus erőit az ő belső kamráiba visszavonja és előkészíti magát a tél legfontosabb eseményére, a téli napfordulásra. A Nap csak alacsonyan és sápadtan áll az égen, mintha a mi figyelmünket egyáltalán nem akarná magáravonni. Azért otthon a házi tűzhelynek a csendes szent lángja annál világosabban ég és a mi benső érzékeinket annál élénkebben foglalkoztatja. Az otthoni tűznek most sose szabad kialudnia és szakadatlanul terjessze az ő meleg béke- és egyetértésbeli sugarait.

Éppúgy, miként a földre nézve, úgy az emberre nézve is a november a visszavonultság és koncentráció hónapja, valamint az előkészületnek az ideje a téli napfordulásra. Ezért az ember nem adja ki az ő elektrikus erőit társaságokban vagy a hidegben, szélben és esőben való hosszas időzés által. Ha azonban a társaságbeli rendezéseket nem is tudjuk elkerülni, akkor legalább tartózkodók vagyunk és inkább hallgatunk, mintsem résztvegyünk üres beszédmódokban.

A benső gyüjtekezés (koncentráció) nagyobb lesz, ha nyelvünket fesztelenül a száj fenekére helyezzük és később azt a szájpad mentén visszagöngyölítjük belégzés alatt, míg kilégzéskor mozdulatlanul tartjuk.