Látás

A látás funkciója bizonyos folyadékok és bizonyos kozmikus aggregatum-állapotok (szilárd – cseppfolyós – légnemű – sugárzó-állapot) következtében történik. E kozmikus aggregatumok folyadékhoz hasonlók s ezek képesek a reflectio és refractio vibrációit – rezgéseit vezetni. Minden hiba, ami a két irányban vagy folyadékban beáll, tökéletlen – hibás látást okoz és ennek megfelelően tévedéseket az agyban. A szemek megjavítására szolgáló külső alkalmazások azt bizonyítják nekünk, hogy a látás a szem-organizmusban lévő folyadékállapotoktól függ és hogy nékünk helytelen vagy rendetlen viszonyokat vagy zavarokat (mik különböző okból támadhatnak) meg kell szüntetnünk, ha hibák vagy elégtelenségek mutatkoznak a látásban. Nemi zavarok, emésztési panaszok, ideges depressziók, vese-máj-bántalmak lehetnek főképpen az okok. Mindezeket megfelelő módon kell rendbe hozni s aztán tervszerűen az első ütemes légzésgyakorlatot kell végezni és külső szemkezeléseket kell megejteni (l. „Szemek”). A fény-világosság, mely az összes korábbi folyamatokban és jelenségekben működött, a fejlődés folyamán a mi szemfényünkké lett, hogy mi a dolgok összes árnyalatainak tudatára juthassunk, miközben maga a fény ősalapja a mi legbensőbb részünkben elrejtve marad, hogy a Minden-Fénynek tudatában lehessen és maradhasson. A szemfény csak mindig és ismét mindazt nyilatkoztatja ki nékünk, ami megtörtént és erősíti a mi újraemlékezésünket (visszagondolásunkat), hogy mi mindinkább tudatában legyünk az összes fokozatoknak. Ha nékünk nem volna meg a szemfényünk, a szemünk-világa, miként a magyar kifejezés nem véletlenül egészen találóan mondja; ha tehát, hogy tudományosan határozzuk meg, nékünk nem volna meg a szem koncentrációja: akkor mi nem lehetnénk tudatában a fényben – világosságban a tárgyaknak; akkor mi azokat nem tudnánk észrevenni.