A REZGÉSEK TÖRVÉNYE II.

Csak azon kolostorok melyben férfiak, nők nemes közösségben egy magasabb célt szolgáltak, csak azok örvendtek eredményüknek, s ha tagjaik kivonultak a világban való működésre a szenvedélyek hínárjába nem estek bele. Hanem a világnak ragyogó példa gyanánt tiszta, tökéletes életet éltek.

Semmi féle intézmény, bármely fajta is legyen, melyben csak egyik nem van képviselve, az óhajtott célt nem fogja elérni –  elsősorban tehát fontos az álszemérmet félretenni, ezen bálványt , melyet mi magunk állítottunk magunknak, melynek esztelenül áldozunk, s mely bennünket állandóan félelemmel tölt el.

Azután pedig feltétlenül szükséges, hogy mindkét nem újra közlekedjék egymás közt kényszer nélkül és úgy , mint egy nagy család gyermekei, csak azután jutnak ők ismét közelebb egymáshoz, s köztük lévő ellentét lassanként eltűnik. A mi gyermekkorunk napjaiba kell nekünk visszatérni,  hogy gyermeki ártatlansággal figyelmen kívűl hagytuk a nemi különbségeket. Mint fiúcskák, s lánykák , szerettük egymást, szívesen játszottunk egymással, s a legszívesebben ott voltunk, hol mindkét nem képviselve volt, jóllehet, ösztönünk okáról nem tudtunk.  Mint gyermekek, éreztük, hogy a felnőttek az ő mulatságaiknál vidámabbak, derültebbek, s boldogabbak voltak, ha mindkét nembeliekkel találkoztak; de ezt nem tudtuk megérteni.  Mint gyermekek, úgy találtuk, hogy a másik nemmel való közlekedés által valamit nyertünk, azonban nem tudtunk számot adni ezen láthatatlan befolyásról, mely a rezgések törvénye szerint oly nagy jelentőségű szerepet játszott. Tehát csak tovább kell folytatnunk az ártatlan közlekedésnek eme viszonyát  a másik nemmel a későbbi életben is akkor megakadályozzuk a szétválást, és az ellentétet, megtakarítunk magunknak sok gondot és nyomorúságot, és mi az egész család, sőt az egész társadalom boldogabb leszünk. Részben ma is gyakoroljuk mi eme ártatlan közlekedést nemek közt későbbi életünkben: fivért, nővért, atyát, lányát, anyát, fiát látjuk naponta közlekedni, s a társaságukban együtt és kölcsönös vonzalom eme benső kapcsa összefűzi őket anélkül, hogy a vonzalmat csak a legcsekélyebb nyoma is kísérné az érzéki szenvedélynek, avagy hogy ez uralkodna köztük.  Szemeink előtt itt látjuk naponta a példákat, hogyan közlekedjenek egymással mindkét nembeliek.  A férfi képzelje azt a másik nemmel való közlekedésnél, mintha az ő anyja, vagy a nővére társaságában lenne, a nő pedig azt, mintha azt atyja, vagy a fivére volna jelen.

Akkor a férfiak mindig úgy viselkednének, mintha ők nemes nőkkel lennének együtt, a nők pedig úgy, mintha nemes férfiakkal volnának együtt, egy zabolátlan szó sem essék, s ne történjék semmiféle alantas cselekmény. Azon körökben, hol mindkét nem egyenlőképpen képviselve van, s a mindennapi életben kényszertelenül és gyermeki szabadsággal közlekednek egymással , mint egy nagy családban, ott mindig kölcsönös tiszteletet találunk, pedig csak ez az alapja a tiszta szeretetnek. A kölcsönös tisztelet vezet ahhoz, hogy férfi és nő nincsenek többé egymással ellentétben, hanem oly lényeknek tekintik egymást, mint akik egymás kiegészítésére vannak rendeltetve. Ha az ellentét eltűnik, akkor eltűnik az idegenkedés és a nemek egymást úgy becsülik, mintha ők egy nagy családhoz tartoznának, melyben mindenki szem előtt tartja az egésznek a javát, mert az összességnek a jóllétéhez nem csak az egyik nem tartozik, nem is csak egyvalaki egyoldalú túlsúlyban, hanem mindkét nem odatartozik együtt való összműködésben.  –  A kölcsönös tisztelet nemcsak a nemek ellentéteit hárítja el, hanem eltávolítja az uralomvágyat, az önhittséget, mely sokkal inkább következménye a nemek különválásának, mintsem azt hajlandók lennénk elfogadni. Mert ily egyoldalú gondolkodásmód csak ott keletkezhetik, hol az elektromagnetikus áramok nagyon egyenlőtlenek, és a törvények, vonatkozások, amik a nemek között uralkodnak, ismeretlenek. Ha másik nemmel tiszta szeretettel közlekedünk, azaz kölcsönös becsüléssel és tisztelettel , akkor kölcsönösen a szeretet s a kölcsönös becsülés rezgéseit cseréljük ki, egyik rész sem csapja be ennél a másikat, hanem mindketten nagy hasznát veszik , a vonzalmak és idegenkedések kiegyenlítődnek, melyek előbb bennünket uraltak s helytelenül vezettek. A szeretet, azaz a kölcsönös becsülés és tisztelet rezgéseinek eme kicserélődését nevezzük a nemi magnetizmus kicserélődésének. Ezen kicserélődéshez elégséges a másik nemnek csupán a jelenléte, ez megnyugtatja s megerősíti mindkét felet úgy, hogy ott minden érzékiség eltűnik s a nemi közösülésre való kívánság egyáltalán nem lép föl. Ez olyan közlekedés, mint amilyent a különböző nemű testvérek közt látunk s azt természetesnek, tisztának találjuk.  – A költők megénekelték az ifjúi szeretet tiszta boldogságát, mely a szíveket összefűzi.

A cikk korábbi részét itt találja:

A REZGÉSEK TÖRVÉNYE I.