A KRISZTUS-ÜNNEP I. rész

Dr. Hanish – tól :Ha mi máma Karácsony idejére összegyülekezünk és „Jézus Krisztust” a középpontba állítjuk, hogy megjelenítsük magunknak az újjászületés princípiumát az Ő személyében, akkor mi hasonló szellemben ünnepeljük a Karácsonyt, mint a mi elődeink – őseink, akik a Természet újjászületésében jelenítették meg a principiumot maguknak. Ő a fehér ember fejlődésének a központjában áll a fölfelé hágó Tavasz–Naphoz hasonlóan az emberi Intelligenciának, az emberi gondolkodásnak és törekvésnek a csúcspontját ábrázolva, képlegesíti nekünk a szívbéli közösséget, megtestesíti a mi összes vágyainkat, s számunkra a mi „Lelkünknek Napja.” Ő úgy áll előttünk, mint a Nap, mely időnként fölfelé hág, reményeinket, várakozásainkat nagyobb lehetőségekre fölkelti bennünk, amik előttünk vannak. Miként a Nap, Ő csak egy irányt követ, csak egy gondolat napról napra, megállás nélkül, soha el nem térve, de mindig világosabban tündökölve.

Azonban az ember, aki nem gondolkodik, nem látja „Jézus Krisztust”, sem az ő hangját nem hallja és semmit nem tud arról az erőről, hatalomról, mely „Jézus Krisztusból” árad, éppoly kevéssé, mint a Nap erejéről valamit tud. Ugyan ki gondol korán reggel arra, midőn a Nap az ő munkájához fölemelkedik, miszerint Ő az egyetlen hatalmas Faktor –Tényező, mely a materiális világnak életerőt képes nyújtani? Ki gondol erre déltájon? Kis szentel figyelmet a lenyugvó Napra és az esti időre? Egyáltalán ki érdeklődik eme Nap iránt? Egyik s másik érdeklődéssel viseltetik a napfény eredménye iránt: de ki táplál érdeklődést magában a napfény forrása és okadata iránt?

Pontosan így van ez a mi Üdvözítőnkkel „Jézus Krisztussal”, mi az iránt érdeklődünk, amit mi tőle nyerhetünk, kaphatunk, vagy a mi előnyünkre elérhetünk. De fordítunk mi csak egyetlen egy gondolatot is ama princípiumra, melynek megtestesítése gyanánt Ő mielőttünk áll? Gondolunk mi az Ő igazi feladatára, ami végre Ő jött?