A HÁZASSÁG HETE III

Mert egyénileg, egyedileg szabadok vagyunk jobbára még most is, így míg még megtehetjük, tegyük, hogy a Tiszta TUDATOSSÁG, tiszta akarat (idegen befolyástól mentes), döntése alapján tegyük a saját és országunk, világunk dolgait, a mi Földi dolgaink, – és magunkat magas értékű, tiszta vérű, EGÉSZSÉGES emberpárrá neveljük, önnemesítéssel, légzésgyakorlatokkal az agyfejlesztésre, a Születés Előtti Neveléssel fejlesszük. Így a házasság és gyermekáldás örömeiben, értékében is részesítsük MAGunkat és az emberiséget. ÁM, A saját birtoklás vágyunk, becsvágyuk külsőségek kütyü-mütyü eszközeink néha többet ártanak, mint használnak és ez vonatkozik a embereknek, a „Vízfej” egymásba fonódó és egymást fenn tartó hivataloknak, energiarabló társaságoknak barátságoknak való megfelelési kényszerére is. Ez a régi megszokott idejétmúlt dolog javítandó.

„Ezek a korlátolt birtok- és vagyonfogalmak azok, amik minket határok és korlátok közé szorítanak. Sőt házastársak között is még mindig széltében-hosszában ez a szólásmód járja: „Az én férjem!” „Az én nőm!” Akkor tehát a NŐ teremtette légyen a FÉRFIT, tehát tulajdonképpen ennek ő az anyja és a FÉRFI a NŐT tulajdonául megszerezte, amivel ő rendelkezhetik és parancsolgathat, úgy, ahogy ő (férfi) akar. E szó, hogy „NŐ”, azon szóra vezethető vissza, hogy „szabadon álló”. Tehát, ne mondja többé a FÉRFI: „Az én nőm!”, mert a NŐ szabadon áll őmellette. Az enyém csakis az, amit én magamnak megdolgoztam, ezt pedig házastársak egymás felől nem mondhatják! Mi a házassággal esztelen állapotokba jutottunk, mivel mi esztelenül gondolkozunk, és nem gondoljuk meg azt, hogy mi, mit gondolunk és, hogy a mi szavaink tulajdonképpen mit fejeznek ki. Itt nékünk vissza kell fordulnunk és egy másik útra kell térnünk. Nékünk nem szabad többé megadnunk magunkat a mi környezetünknek, hanem csak az Individuelnek, a Centrálisnak, az Örökműködőnek, a Teremtési –Fejlődési – Tökéletesítési Hatalomnak.

Mihelyt mi így gondolkozunk, akkor mi már egy vagyunk a végtelenséggel és a Minden Hatalom védelme és vezetése alatt találjuk magunkat. Ekkor aztán nem is koldulunk többé részvétért vagy szimpátiáért, hanem egyszerűen kikérjük a mi örökségrészünket, ami mindegyikünkben testesülve van. Az ember az ő jogainak az elismerését akarja, nem pedig részvétet és vigaszt az ő gyengeségei számára. Mi, nem akarjuk a földi javak elosztását és a földi vagyon szétosztását. Hanem csak a mi örökségrészünket és nem alamizsnát, nem a gazdagok asztalának a morzsáit, nem a szegény támogatást, sem munkanélküli segélyezést, sem betegségi táppénzt, hanem a mi képességeinknek és talentumaink elismerését és alkalmat arra, hogy ezeket a mindennapi életben használjuk s értékesítsük, hogy mi azokat még kibővíthessük munka és gyakorlás által, s ezáltal gyarapodjunk egészségben és szellemi erőben, kegyelemben és bölcsességben Istennél és embernél.” … Az idézet, Dr. Hanish Házasság c. írásából van.