Február

Aki élni és mindig jobban élni akar, meg kell ragadnia az életprincípiumot s annál ki kell tartania. Az élet princípiuma, vagy az élet végső oka pedig szellemi és nem materiális természetű. Ezért csak az folytathat helyes életet, aki szellemi álláspontot foglal el s egyúttal ezen szellemi középpontban kristályosítja az életet „jó gondolat, jó szó, jó tett” által. Akkor aztán isteni életet élünk s egyúttal önként a természettel összhangban.

A február már az előkészületet képezi a tavaszra, midőn a télen fölgyülemlett földi erőknek teljes tavaszpompával újra ki kell fejlődniök. Ezért ez magas ideálok hónapja s magascélú számításoknak, melyeknek elérésére most kell megteremteni a tényleges alapot. Ezért kell magunkat tudatosan előkészítenünk a föltámadásra s újjáéledésre a tavaszban.

A zend élettudomány ismét figyelmeztet ezen előkészítő időszak valódi jelentőségére, mely idő régóta a februárra esik, hamvazószerdával kezdődik, 40 napig tart s húsvéttal záródik le. Azonban a klíma és a helyi viszonyok tekintetbe veendők. A föld elől jár nékünk az előkészítő és tisztítómunkáival, amiként azok a rossz időjárásokban és viharokban megnyilvánulnak, melyeknek kora tavasszal egész különös karakterük van, miként ha a föld egy gyermekhez hasonlóan a serdülés előtti forrongás periódusába lépne be, melyből a finomabb erők akarnak kigombolyodni, hogy teljesen új virágokat és gyümölcsöket termeljenek. Már a hosszú tartama ezen időszaknak mutatja, mily fontos az az egész természetre nézve. Ha az ember értelmes és bölcs, ezt az időt bensőleg átéli összhangban a természettel és a földdel. Még ma is van eziránt bizonyos érzelmünk és még a naptárban is a találó nevet adjuk neki: „böjtidő”, mely „húshagyó”keddel kezdődik. Egyébként persze az átlagember nem sokat, vagy egyáltalán semmit sem törődik a böjtidővel.

A virágzása régebbi idejében padig az ember teljesen tudatában volt a böjtidő jelentőségének és mindenki 40 napig készült elő a világ föltámadására. A téli fölraktározás ideje elmúlott és a kiválasztódás ideje megkezdődött a testnek a hulladékoktól való megtisztítására, hogy ezáltal annak finomabb nedvei és erői kifejlődhessenek.

A legjobb kiválasztószernek a légzés volt elismerve és pedig mint kilégzés, melyet ezen időben lelkiismeretesen kell gyakorolni. A testet ápolni és a bőrműködést serkenteni kell gyakori rövid forró fürdőkkel és a bőr alapos bedörzsölésével. A bőrön és tüdőn át való kiválasztódás élénkebb és hatékonyabb lesz, ha a táplálkozásnál is inkább a kiválasztó hatású étkekre fordítunk figyelmet és a szilárd étkeket inkább folyékonyakkal, vagy pépesekkel pótoljuk.