Szeptember

A szeptemberrel az élet sok alkalma közül egy újabb van nekünk fölkínálva, hogy testünket, ezt az élő Isten templomát kiépítsük, fölemeljük. Talán az aratás a mi egészségi állapotunkra nézve balsiker volt, mégis bátorkodjunk neki újra s próbáljunk meg még egy lépést előre, hogy egészségünket biztosítsuk, mely örökségi jogunk.

A szeptember még nagyobb lehetőségeket hoz a test gyógyítására és újra helyreállítására s némi jóakarattal az elmulasztottakból még egyet s mást jóvátehetünk, mert a szeptember a reakciónak vagy visszahatásnak a hónapja. Mi nagyobb szolgálatot tennénk a haladás érdekében, ha az embereket kioktatnák, mily kevés az, ami helyes időben helyesen megtéve, bennünket az öröm és boldogság útján megtart, minthogy körüljárunk s az elesetteket a csatornából kihúzgáljuk, hogy azok mégis végül az élet útjának a szélén, az ő sorsukra bízva, ott maradjanak s végül megmerevedjenek és síroszlopokhoz hasonlóan rothadó tetemek korhadó sírjaiban szuggesztiókat árasszanak ki az ő környezetükre.

A szeptember a legszebb színeket varázsolja elő a gyümölcsökön és leveleken s a legnedvdúsabb gyümölcsöket és zöldségeket. Egy aranyos fölvilágulás és földerülés hullámzik át a természeten, mely még egyszer egy gazdag áldást nyújt. Elhalmozódás gyümölcsökben és zöldségekben, friss füvekben kínálkozik nekünk. Ez azt jelenti, hogy mi használjunk föl mindent, ami kínálkozik, de mégis bölcs önuralommal, hogy az ökonomia törvényével szemben igazságosak legyünk, mely az alapot képezi a jobb napokra az otthonban vagy az üzletben. Ezért a szeptember figyelmeztet: „Állj a magad lábán s törődj a saját ügyeddel!” Akkor nélkülözhetjük a szimpáthiát, mely az étvággyal együtt elősegíti az egyenlőtlenséget, tehát az alapját veti meg minden szociális bajnak.

A nyár őszre hajlik. A levegő meleg és nedvtartalma változik, mivel a Nap az ő téli határához, a bak fordulóköréhez közeledik, a föld elektrikus kisugárzásai lassanként nyugalomra térnek s a magnetikus erők a gyümölcsök bensőjében gyülekezni kezdenek.

Szeptember 19-én emlékezünk meg Zarathustráról, aki a fehér embert tudományos földművelésre vezette rá, melynek tipikus táplálkozásmódja kifejezésre jut a jelképekben: búzában és borban, a földásványok és légkörelemek kristályosodásának legtökéletesebb formáiban.