Gerincterápia I.

„Nincs betegség, csak egyensúlytalanság van.”

„A perzsa misztika elbeszéli egy vándor történetét, aki kínlódva vánszorgott a végtelen hosszúnak tűnő úton. Egész teste súlyos terhek alatt rogyadozott. Hátán nehéz homokzsák csüngött, teste köré vastag víztömlő tekeredett. Jobb kezében ormótlan követ cipelt, baljában görgeteget. Nyakában kirojtosodott kötélen ócska malomkő himbálózott. Bokáját rozsdás láncok fonták körül, s a láncokon súlyos vasgolyókat vonszolt maga után a porban. Fején egy félig rohadt tököt egyensúlyozott a vándor. Minden lépésre megcsördültek a láncok. Nyögve és sóhajtozva küzdött meg minden újabb lépéssel, siránkozva nehéz sorsa meg a kínzó kimerültség miatt.

A rekkenő déli hőségben szembejött vele az úton egy paraszt: „Ó, fáradt vándor – szólította meg a szerencsétlent -, mondd, miért gyötröd magad a sziklányi kövekkel?” – „Milyen ostoba vagyok!” – felelte a vándor. – Eddig nem vettem észre őket.” Azzal elhajította mind a két kődarabot, és sokkalta könnyebbnek érezte magát. Újabb hosszú vánszorgás után megint szembetalálkozott egy póremberrel, aki megkérdezte tőle: „Mondd csak, fáradt vándor, minek kínzod magad azzal a fonnyadozó tökkel a fejeden, és minek vonszolod magad után azokat a nehéz vasgolyókat?” – „Nem is tudod, mennyire örülök – felelt a vándor -, hogy figyelmeztetsz rájuk; magam sem tudom, mit akarok velük.” Lerázta magáról a láncokat, a tököt pedig az útszéli árokba hajította. Megint könnyebbnek érezte magát. De ahogy haladt tovább, úgy nőtt a szenvedése megint. Egy paraszt épp ballagott haza a szántóföldről. Csodálkozva méregette a vándort: „Ej, jóember, te homokot hordasz a zsákodban, de ameddig csak a szemed ellát, több itt a homok, mint amennyit valaha is el tudnál hordani. És lám csak, milyen dagadt a víztömlőd – akárha a Kavir sivatagján akarnál átkelni. Pedig melletted ott folyik a tiszta folyó, amelyik még jó sokáig kíséri utadat!” – „Köszönöm, barátom, most látom csak, hogy mi mindent cipeltem magammal céltalanul.” Azzal a vándor feltépte víztömlőjét, melynek poshadt vizét nyomban beitta az út, zsákjának homokját pedig egy gödörbe borította. Állt csak tűnődve, és nézte a lemenő napot. Az utolsó napsugarak meghozták neki a megvilágosodást. Végigtekintett magán, nyakában megpillantotta a súlyos malomkövet, és rájött, hogy a kő az amitől olyan hajlott a járása. Leoldotta hát, és behajította a folyóba, amilyen messze csak tudta. Terheitől megszabadulva folytatta útját az esti hűvösben, hogy éjjelre szállást találjon.”

Aki megfigyeli a görnyedt, hajlott hátú, kitolt hasú, bicegő, magát alig vonszoló vagy éppen a talajt sarkával döngető féloldalas embertársait, hamar rájöhet arra, hogy a XX. század embere is hasonló terheket cipel, mint a „keleti vándor”. Ezek a terhek a testi egyensúly megbomlásának láthatatlan okai. Ha láthatóvá válnának, többen nagyon elcsodálkoznának. A feldolgozatlan múlt, a túlterheltség, a stressz, más feladatainak átvállalása, az önbizalomhiány, a bűntudat, a szülőktől való el nem szakadás, a halogatás, a helytelen táplálkozás, a rossz légzés, a mozgáshiány mind-mind ilyen nehezékek.

A következmények ismertek: hátfájás, keresztcsont-eltolódás, tartáshibák, gerincferdülés, meszesedés, lerakódások, csontritkulás, kopások, porckorongsérv, lumbágó, isiász, idegbecsípődések, gyulladások, fejfájás, szédülés, zsibbadó lábak, végtagfájdalmak, fáradtság, rossz kedélyállapot stb.

Hol fáj?

A gerincoszlop szelvényezett. Elváltozásai az idegrendszeren keresztül az egész testre kihatnak, ugyanakkor legtöbb esetben helyi fájdalommal is járnak. Ha lemozdulás, meszesedés, porckorong-kitüremkedés következik be a nyakcsigolyák területén, akkor az alábbi testrészekre lehet blokkoló hatással: fej, arc, fül, száj, hangszalagok, mandula, nyakizmok, pajzsmirigy. Ha a hátcsigolyák területén történik elváltozás, az a kar, a hasnyálmirigy, a lép, a rekeszizom, a vese, a húgyutak, a vékonybél tökéletes működését korlátozhatja. Az ágyéki csigolyák rendellenessége a féregnyúlványra, a nemi szervekre, a lábakra, a keresztcsonté a vastagbélre, a csípőcsontra, a farizmokra, a farokcsigolyáké a végbélre és a végbélnyílásra hatnak gátlóilag.

A keresztcsont központi szerepe

A nagyobb teherbírás miatt a nyakcsigolyáktól lefelé haladva a csigolyák csontos lapja egyre vaskosabb, erősebb. A keresztcsont már öt összecsontosodott csigolyából áll, s ezáltal a gerincoszlop alapját képezi. A keresztcsont a medencecsontokon keresztül elosztja a testsúlyt a lábakra. Fontos kiegyensúlyozó funkciója van. Akinek nincsen a helyén, annak a belső életében sincsen egyensúly. Ez az eltolódás nagyon gyakori. Csupán az emberek 1%-ának van egészséges keresztcsontja!

A kimozdulást a test kompenzálni próbálja, azonban a mozgáshiány és az izomfeszülések miatt rossz helyzetben rögzült keresztcsontot helyrebillenteni nem tudja. Más módot kell választania. A csigolyákat, majd a függesztő öveket, végül a végtagok csontjait mozdítja el az ízületeken keresztül. A kompenzációs próbálkozás olyan mértékű lehet, hogy még a kézujjpercek is eltolódhatnak. Az egyensúlytalanság végighullámzik az egész testen.

Ha egy terápia során a csigolyák helyretétele merül fel, először mindig az alapot, vagyis a keresztcsontot kell visszaállítani eredeti helyzetébe.

A cikksorozat további részei:
Gerincterápia II.
Gerincterápia III.
Gerincterápia IV.

[wpsocialite]