Szomjúság

Ha nincs forrás, vagy ásványvíz, akkor a vízvezetéki vízhez mindig adjunk 6-12 csepp citromlevet, vagy szőlő-időben egy kávéskanálnyi szőlőnedvet, esetleg valamely más hatványt. A vízvezetéki víz ugyanis bizonyos ásványokat tartalmaz, melyek főleg a vért és veséket terhelik.
Ha túl vagyunk hevülve, akkor először a kezeket mossuk le, aztán a kéztő-, pulzustájat, majd az arcot és nyakat, ami által a szomjúság már eltűnik. Csak azután igyunk lassan. Ha kint a szabadban dolgozunk és úgy érezzük, miszerint kellene valamit innunk, akkor inkább rágcsáljuk valamit, pl. egy kenyérhéjdarabot; ez csillapítja a szomjat. Ha éhség jelentkezik, akkor igyunk: mindig fordítva.
Ha betegség okozza a szomjat, akkor egy egész vékony citromszeletet teszünk a nyelvre és ott hagyjuk. Ne engedjük egyik oldalról a másikra csúszkálni, hogy a nyál helyesen képződjék. A nyelvtartástól függ ugyanis sokban az, hogy minő nyál gyűlik: savas, sós vagy fémes. Ezt a nyálat lenyeljük. Ha a citromszelet kellemetlenül keserű lesz, akkor eltávolítjuk. Közben a citrom citronádjait és a héjban levő olajokat kivontuk, s a nyál közvetítésével hatványokká képeztük, melyek napról-napra oldják a szomjat, míg végül a láz eltűnik teljesen. Ugyanis ez egy lázfajta, ami ilyenkor a szomjúságot okozza.
Ha szomjúság érzése gyötör láz nélkül, akkor borkőoldatba (fél kávéskanál 1 pohár vízhez) csepegtetünk citromnedvet. Amikor kezd fölhabozni, akkor a citromcsepegtetést abbahagyjuk s megisszuk. Egy hétig folytathatjuk.