A HÁZASSÁG HETE V.
„Ki mint vet, úgy arat!” Mindenkor, minden korban megkaptuk a tanítóinkat, Földi segítőinket, nekünk csak egyénileg emelkedni, fejlődni, nemesedni kell. De, míg még megtehetjük, addig tegyük, hogy a Tiszta Tudatosság, tiszta akarat (idegen befolyástól mentes), döntése alapján, hogy csakis mi MAGunk tegyük a dolgaink, – és MAGunkat egy igazi magas értékű, tisztavérű, egészséges emberekké és a házasságban valódi nemes emberpárrá neveljük, igazi tudással, önnemesítéssel, légzésgyakorlatokkal az agyfejlesztésre, a Születés Előtti Neveléssel. Így a házasság és gyermekáldás örömeiben, értékében is részesítsük MAGunkat és az emberiséget. Előre és befelé szabad az utunk, – önismeret, önnemesítés, a szívgondolatok általi cselekvés területein. A belső mag, a forrásenergiánk megtalálása, használatba vétele elemi érdekünk – a gömblátással, Univerzumban való gondolkodással együtt. A közös nyelv újra megtalálása létfontosságú az emberiség számára! Akár az eszperantó is alkalmas erre, a kép ezt példázza!
„… Ami tehát a férfinél külsőleg megjelenik, az megvan a nőnél bensőleg, a férfi külseje a nőnek a benseje. A nőnek a benseje a férfinek a külseje, a nő külseje a férfinek a benseje. Azonban a sejtek száma és a sejtszövet kiegyenlítődnek. Ezért a férfias a nőiesnek a keresésén van, és a nőben felismeri az ő kiegészítő felét, hogy őneki, a férfinek, meglegyen az egyenlősége vagy egyensúlya, a polarizációja nagyobb kinyilatkoztatások vagy magasabb működések céljából. A nő ismét birtokolja magában a férfiast, de elrejtve és ezért igyekszik mindig ismét a férfiassal kapcsolódni. Ő, a nő, vonzatva van a férfias által és ő vonzza a férfiast magához.
A kiegyenlítés üzenete tehát nemcsak a házasság végett jött a világba férfi és nő között, hanem az megfelel egy örök törvénynek. Minden férfi és minden nő Istennek egyenlő ábrázolása a földön, egymással egyenlők, egymás közt ugyanolyanok, teljesen egyenlően beállítottak és az egyik résznek nem szabad magát a másik fölé helyeznie, vagy magának jogot bitorolni akarnia a másik felett. Hogy férfi és nő eszerint viselkedjenek, ez csak az ő felismerésük ama fokozatától függ, mely szerint közülük mindegyik az Isteni Lénynek ugyanazt a végtelenségét ábrázolja, mely lény az ő környezete felismerését arra használta fel, hogy magának a teret és időt szolgálatába állítsa. Ha így az Istenség az időhöz fordul, akkor ő a nő alakjában nyilatkozik ki, ha ő a térséghez folyamodik, akkor a férfi alakját veszi fel.”… Az idézet, Dr. Hanish Házasság c. írásából van.
A cikk korábbi részeit itt találja: