A KAREZZA ALAPTÖRVÉNYEI

„A Karezza első Alaptörvénye: a gyakorlásának alapfeltétele, hogy előzetesen felkészülünk erre. Kialakítjuk magunkban, a megfelelő lelki-szellemi hozzáállást. Az emberi agy, a legerősebb erogén zóna, – ez nem közismert, ám mégis így van. Az Ember az, aki magát gondolati – szívgondolati szinten is irányítani, befolyásolni tudja. Persze jó, ha a teste belső tisztasága, belső tiszta tudatmezője révén teljes testi, lelki, szellemi szinten az optimista, – megfelelő lelki-szellemi hozzáállást, – élete minden területén is kialakítja.

Megértést kell tanúsítanunk, és meg kell magunkat győzzük arról, hogy a nemi egyesülés szellemi, gyengéden becézgető része sokkal fontosabb, és hogy ez sokkal mélységesebb élvezetet, kéjérzetet okoz, mint a túlnyomóan a testiségre célzott, arra irányuló érzék borzolás. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy az egész szerelmi együttlét folyamán a szenvedélynek a szerelemmel szemben alárendelt szerepet kell játszania. Hiszen az együttlét folyamán, a szenvedély csupán csak egy eszköze, kifejezési módja a szerelemnek! Igaz, hogy életünk ezen ünnepi pillanataiban a szexualitásnak is „ki kell tennie magáért” ezért a lehetőségeinek legjavát kell nyújtania, ám a szerelem megdicsőülése elérendő, a szenvedélynek alá kell vetnie magát a szerelem jó hatásának.

A Második alaptörvény: a szerelmeseknek, feltétlenül tisztában kell lenniük azzal, hogy a Szerelem eme ünnepén az orgazmus az üdvözült érzékiséget megzavaró tényező, egy „otromba véletlen”, amely ügyetlenség révén következik be, és, amely egy időre minden gyönyörélménynek véget vet, és éppen ezért semmiképpen sem tekinthetjük kívánatosnak.

Harmadszor: Meg kell értenünk azt a lélektani törvényt, hogy minden érzelmi gerjedelmet, emóciót át lehet irányítani, szublimálni, más tudattartalmak felé. Mindnyájan átéltük, megértük már, hogyan képesek kiváló színészek, jó szónokok, hallgatóik érzelmeit erősen felizzítani, befolyásolni és ennek során – tetszésük szerint – nevetésre, vagy sírásra, szeretetre, vagy gyűlöletre, együttérzésre, vagy bosszúra, bujaságra, vagy tisztaságra képesek őket vezetni.

Hasonló módon szublimálja a Karezza művésze nemi szenvedélyének egy részét éteribb, finomabb, szellemmel-lélekkel irányított költőien szép és szívhez szóló szerelem-megnyilvánításba, és ezáltal, megóvja kettőjüket az erogén zónák helyi túlfeszültségeitől, s ezzel együtt a hirtelen „kisüléstől”. A Lélek magához vonzza az önmagában vak szexuális izgalmat, elosztja azt és felragyogtatja a szerelmesek egész lényét egy – a hagyományos szerelmi aktushoz képest – sokkal hosszabb időtartamra, örömadó felemelő erejével.

Hasonlítsuk össze ezt a folyamatot azzal, hogy ha valaki egy ünnepi alkalomra egy hordó robbanószert készít elő, de azt nem egyetlen hatalmas detonációval robbantja fel /orgazmus/, hanem a robbanószerben rejlő feszítőerőt csodálatos szépségű tűzijáték formájában az egész estére osztja el, nem pedig egyetlen robbanásszerű kisülés előidézésére tékozolja.

Hogy mi itt a Hasonlóság? Mindkét esetben elhasználják az egész puskaport, a különbség csak annyi, hogy a második esetben a színjáték sokkal hosszabban tartó élvezetet nyújt, finomabb, szublimáltabb, művészi érték szempontjából magasabb rendű és az általa okozott kielégülés átfogóbb egyetemesebb. Ebben a kölcsönös átcserélési folyamatban a szerelem jelenti az életerőt.

Ha két ember tekintete egymásba olvad, ha egyiknek a szemsugara belemerül a másikéba, akkor voltaképpen a Férfi átadja életérzését, léttartalmát a Nőnek, a Nő pedig a Férfinak, kölcsönösen átveszik azt egymástól. Minél közelebb áll egymáshoz a két partner, annál hatékonyabb, annál boldogítóbb ez a csere. Az, amit mi szerelemnek nevezünk voltaképpen nem más, mint az Élet Itala és az Élet Kenyere iránti vágyakozás: innét származik a minél szorosabb érintkezés kívánása.

A Karezza során ez a cserefolyamat eléri a tökéletes megvalósulását, egyrészt azért, mert itt az elképzelhető legbensőségesebb egyesülésre törekszenek, másrészt azért, mert az együttlét hosszú ideig tart, (órákig) : eközben az e célra teremtett nemzőszervek tartós érintkezésben maradnak. Így hát ez, a Karezza, az élet legfinomabb cserefolyamata, a lehető legörömszerzőbb  módon: – hát, nem ez a célja minden szerelemnek?”