ÚJJÁSZÜLETÉS , A MEGFELELŐSÉG TÖRVÉNYE

A Gá-Llámá élénkítően hat, úgy miként a vetőmagnak a csírázóereje. Ha ez a csírázó erő hiányzik a magban, akkor abból nem nőhet ki egy növény. – Minél több Gá-Llámát veszünk mi fel magunkba a lélegzet közvetítésével annál inkább élénkül a véráramrendszer, ez által az idegrendszer, s végül pedig a mirigy rendszer. Minél tudományosabban, megfontoltabban és gondolattal teltebben serkentődnek, vagyis rezgésbe jutnak ezen rendszerek, annál inkább hozzáilleszkednek az agysejtek ezekhez a rezgésekhez s az agysejtekben lévő intelligenciák a magasabb rezgésfokozat által ösztönözve lesznek, hogy a tobozmiriggyel érintkezésbe lépjenek és pedig e mirigyben van az érzüléknek, vagyis az elmének a székhelye. –Minél élénkültebb a tobozmirigy, annál jobban kibővül a felfogóképesség, az értelem, a felismerés. Minél több agysejt föléled s a tobozmiriggyel érintkezésbe jut, annál jobban kiterjed a tobozmirigyben lévő érzülék hatásköre a környező Természettel szemben, s annál jobban tudatában leszünk a tobozmirigyben lévő érzüléknek s kibővítjük az ismereteinket, tudásunkat a Természet, a Világmindenség, s a számtalan égitestrendszerrel bíró Végtelen térség felől való felismerésünket.

Éppúgy minden dolog felől, amelynek titkait mi föltárni óhajtjuk, azonban mindaddig nem tudjuk föltárni, míg a megfelelő agysejtek fel nem élénkülnek. – Ez a törvénye a meg-felelősségnek minden dologra érvényes, akár a mindennapi életnek tisztán materiális dolgai azok, akár olyanok, miket még csak remélünk elérni. Nekünk, e törvénynek eleget kell tennünk, azt az eszünkbe belevésnünk és mindinkább bevésnünk és annak határain belül maradnunk. Hogy mi Istené, hogy mi szentek, kiválasztottak, áldottak, szentté – avatottak, avagy közönséges halandók vagyunk, minden esetben e törvénynek alá kell rendelni magunkat. Mert az egyformán érvényes a Föld, a Világmindenség, az égitestrendszer és a megmérhetetlen térség számára. – Sőt magának az Istennek, a Mindenhatónak, a Végtelennek, Aki az Eredet, az első OK, s a legfőbb az összes isteni lények közepette. Néki is el kell ismernie és teljesíteni kell a saját törvényeit, tehát mennyivel inkább nekünk, akik csak egy visszfénye vagyunk a Végtelen Intelligenciának és pedig csak ennek jár egyedül minden elismerés és tisztelet. Mert ezen első ok nélkül, ezen isteni eredet nélkül, ezen isteni Ősgondolat nélkül mi még mindig csak a tétlenség állapotában volnánk, még mindig csak a mérhetetlen térségben időznénk, miként az atom, míg ezt is a Végtelen Intelligencia meg nem érinti, és föl nem élénkíti. Minden a mienk: minden, ami matériává lett, az hozzánk tartozik, a mi tulajdonunk, közülünk mindenki egyenlőképpen részesül abban. Azonban ez a részesedés nem jön mihozzánk, éppúgy, miként a hegyek sem jönnek hozzánk, bármily erős hitünk van nekünk, avagy bármily mértékben is rendelkezünk tudományos ismeretekkel, mivel az ellene volna minden természettörvénynek, minden józan észnek és minden igazságnak. Azonban mi odamehetünk a hegyhez és mindent elhozhatunk onnan, amik a hegyeken találhatók, mind a földet, mind a bokrokat, fákat, köveket, mivel az dolgok természetében van. –

Mi éppenséggel az esőfelhőket is ki tudjuk préselni a mennyboltozaton, ha megtanuljuk az ahhoz szükségelt okot lefektetni, éppúgy, amiként mi már megtanuljuk, az elektront magunkhoz ragadni, amely az atmoszférán át szabadon mozog, amennyiben a megfelelőség törvénye által felfedeztük ama eszközöket, amelyekkel azt magunkhoz vonjuk, fölhasználjuk, megújítjuk, átvitelezzük, és sokféleképpen alkalmazásba vesszük.

– Az Ember gondolkodásának nincs határ szabva. Ugyanis az ő gondolkodási képessége a végeredménye az összes fejlődés-törvényeknek és teremtés fokozatoknak, amelyeket a teremtőerő az összes égi-testrendszereken át kinyilatkoztatott. Mindezek az emberi gondolkodási képesség hatáskörében megvannak. Azonban, hogy azokat használatba lehessen venni és mindent kibővíteni, avégett az embernek a princípiumokhoz és a törvényekhez kell magát tartania, amelyek az élet objektív, vagy materiel területére érvényesek.

Ha én magamnak egészséget óhajtok, akkor ama eszközöket és módokat kell igénybe vennem, melyeknek az egészségállapot a következménye és hogy ezt az állapotot én fönntartsam, sőt megjavítsam, evégett bizony a Megfelelőség törvényéhez kell magamat tartanom. Ha én boldogságot (bátorságot) óhajtok magamnak, akkor nékem tudnom kell azt, hogy miből áll a boldogság, az miken nyugszik – fölépül, mi tartja azt fönn és tartósítja – meghosszabbítja. Én másoknál nem várhatok boldogságot, ha én magam azt sem sugárzom magamból. De minél inkább én olyanokat vonzok magamhoz, akik a boldogságnak ugyanazon fokozatán szárnyalnak, mint én annál inkább növekszik az én boldogságom és vidámságom. Ha azonban én galád, irigykedő, kíváncsiskodó és fecsegő, pletykálkodó vagyok, akkor csak ilyeneket vonzok magamhoz.