A HÁZASSÁG HETE IV.

„Ami kint az bent!” Nyilván, míg még láthatóan megtehetjük, magunkat önvizsgálat tárgyává tegyük. Úgy is, hogy a Tiszta Tudatosság, tiszta akarat (idegen befolyástól mentes), döntése alapján tegyük a dolgaink, – és magunkat magas értékű, tisztavérű, egészséges emberré, majd a házasságban igaz emberpárrá neveljük, önnemesítéssel, légzésgyakorlatokkal az agyfejlesztésre, a Születés Előtti Neveléssel. Így a házasság és gyermekáldás örömeiben, értékében is részesítsük MAGunkat és az emberiséget. Már ezek a régi elavult oktatási, nevelési módok, és az iskolatudomány is elavult, az idő, a korszellem túlhaladta. – Így, rájöttünk egyénileg, hogy a hibás módszerek kijavítandók, tökéletesítendők, – mi magunkkal együtt, s ezt a párkapcsolatokban az alapos felkészüléssel kezdhetjük.

„Isten mindig továbblibeg idő és tér, vagy éter és atom között. Ha Ő megváltoztatja az Ő idejét, akkor Ő elismeri a térséget és férfiasan jelenik meg. Mint férfias jelenség Ő pótolhatja ismét a térséget az idővel és akkor aztán ismét, mint nőies jelenség lép elő. Ezért túl merészség eme idea után haladni: „Ha egyszer férfi, marad férfi, ha egyszer nő, marad nő mindörökre.” Az örök Intelligenciának szabad akarata van, tehát mindent meg tud változtatni, ha akarja.

Nos, hát, ha a házastársak egymással egyenlők minden tekintetben, akkor e felismerés és elismerés alapján az egybekelés által mindegyikük részt vesz a másiknak a gazdagságában, társtulajdonossá válik, miként az már a közönséges életben gyakran el is van ismerve. Ahol pedig minékünk azt az Istenség kinyilatkoztatja, miszerint Ő az, aki mindent birtokol, mindennel rendelkezik, mindent sajától, mindent hozományoz, így az Ő felismerése és elismerése által és az ő közvetítése által férfiség és nőiség között teljes részesedésünk lesz minékünk a világmindenség gazdagságában, Mennynek-Földnek minden kincseiben éspedig nemcsak eme élet rövid időtartamára, hanem az örökéletre is vagy mindörökké. Aki azonban még mindig azt hiszi, miszerint ő gazdagságokat és képességeket az önmaga személye számára kap, az elkorlátozza magát, egyenlőtlenné teszi magát, az ővele egyenlőtől elidegeníti magát, éppúgy az Istentől és az ő embertársaitól és nem tudja meglátni minden emberben az Isten kinyilatkozását és minden ember egyenlőségét.”… Az idézet, Dr. Hanish Házasság c. írásából van.

A cikk korábbi írásait itt olvashatja:

A HÁZASSÁG HETE I.

A HÁZASSÁG HETE II.

A HÁZASSÁG HETE III.