A nő testi érdeklődése

A nő testi érdeklődése

A nőnek egészen pontosan ismernie kell az ő testét és azon folyamatokat, mik abban lejátszódnak, ha ő az önellenőrzést ismét el akarja nyerni és meg akarja tartani. A nő a természetnek legfőbb és legtökéletesebb terméke, amiként az már a Genezis teremtési drámájában Ádám és Éva által meg kellene legyen mutatva. Ezért éppen ő, a nő, fokozott mértékben arra van utasítva, hogy a természettel harmóniában éljen, vagyis hogy a természet ritmusához illeszkedjék és ezáltal magáévá tegye mindazon előnyöket, miket a Természetanya néki nyújthat.

Ebből önként az következik, miszerint néki meg kell ismerkednie a Föld, a Hold és Nap törvényeivel, melyek egy kölcsönös erőkicserélődési viszonyban állanak, úgyhogy a Föld és az őbelőle növekedett emberiség néha elfogadó, néha pedig adakozó állapotban található. Ha mi ellentétbe kerülünk a Földnek eme törvényeivel, úgy mi felizgatjuk magunkat és erőt veszítünk. Telt hold idején több élet van a természetben, mint újholdkor, nyáron több, mint télen. Minden látszólag csendes időben előkészítődik csírájában a közelgő mozgalmas idő és ebből az állandó változatból születik az élet újjá.

Amint a nő az érettséget elérte, hónapról-hónapra egy megújulást észlel magán, ha ő a természettel összhangban áll. Újhold idején vagy a bal, vagy a jobb petefészekből kiválik egy pete, ami a havi tisztulás kezdetét jelenti. Mintegy 9 órával előbb a petevezető (méhkürt) megduzzad, ez érezhetően egy belső folyásfélét ad tudtul és bizonyos idő múlva egy zavaros, tapadós nyákszerű massza küszöbölődik ki, mely a méhen át természetes úton távozik, ha a szervek rendben vannak. Ez a folyamat tisztítja a petevezetőt s a méhet és ezt úgyszólván előkészíti a várandó vendégnek befogadására, vagyis a kis petének, mely a petefészekről levált.

Az érendő pete a leválásnál az őt környező zsákocska burkolatát szétfeszíti és kilép a szabad hasűrbe némi nyákkal körülvéve és kevés vérrel, mely a megrepedt véredényekből kivált. A petevezető, mely mintegy csövet képez, a méh alapján (fenék) torkollik be, a másik vége pedig a petefészek közelében rojtozott tölcsérhez hasonlóan helyeződik el, a tölcsér az ő rostjaival (csilló) magába szívja a szabaddá lett petét és továbbítja önmagán át, míg az a méhben megtelepszik. A pete leválása és a méhbe vándorlása a petevezetőn át természetes viszonyok mellett nem tart tovább, mint 1 éjszaka, vagy 4-8 óra.

A méh nyálkahártyáiban a pete könnyen talál megállapodásra, a méh alapján egy kedvező helyen megtelepszik és számos gyökérszerű nyúlványt bocsát ki magából belé a méh nyálkahártyáiba. Mialatt ez végbemegy, kiváltódik a nyálkás-véres massza, mely a petével együtt a petevezetőn át a méhbe vándorolva odajutott és természetes úton kiküszöbölődik. Ez a kiválasztódás mindazzal együtt, amit még a méh nyálkahártyák hozzáadnak, nem tesz ki többet természetes körülmények között, mint kb. 15 grammot, vagy egy telt dióhéjnyit és ez az egész, amit a nőnek a havi tisztulás alkalmával veszíteni kellene.

A begyökerezett pete tüstént egy igen élénk növekvést fejt ki a méh nyálkahártyáiban, úgy miként egy növény, mely leveleket hajt, virágokat hoz és gyümölcsöket érlel, miközben különféle szekréciók keletkeznek, melyek az újjászületés folyamatában a legnagyobb fontossággal bírnak. Ez a növekvés minden nőnél különböző hosszú ideig tart, elkezdődik legkorábban a 2. napon a tisztulás kezdetétől számítva és végződik a 13. és 15. nap között. Mihelyt a növekvés lezáródott, a pete mintegy borsónyi nagyságban elhagyja a szerveket és rendszerint vizelés alkalmával ürül ki. Így minden nő könnyen megállapíthatja az ő megfigyelése által azt, hogy hány napig szokott a pete őnála a méhben tartózkodni. Ez pedig rendkívül fontos, hogy ő pontosan tudja azt, mivel az ő ápolását és egyéb viselkedését is aszerint kell rendezze.

noiciklus

Ez a folyamat ismétlődik hónapról-hónapra, miután a nőnél az érés már bekövetkezett, éspedig egyik petefészek után a másikkal felváltva és annak sohasem kellene kimaradnia, sem megszűnnie, amíg csak a nő él. Igen nagy tévedés azt hinni, miszerint a nőnek el kell érnie a félelmetes „változási éveket” és hogy bizonyos korban a tisztulásnak el kell múlnia és ezzel együtt a szaporodási képességnek. Ha a tisztulás kimarad, vagy egészen elmúlik, kivéve a fogamzás esetét, úgy az bármely korban egy természetellenes jelenség, melynek abban van az oka, és semmi másban, hogy bizonyos természettörvények meg lettek sértve. Éppen legfőbb ideje annak, hogy a nő ettől a tévedéstől megszabadítsa magát, mely az egész női nemre ráerőszakolja azt a szuggesztiót, miszerint a változási évek valami „elkerülhetetlen” dolog volna, sőt, hogy az egészen „természetes” valami, úgyhogy a nő már még csak kísérletet sem tesz arra, hogy ettől a halálozástól az ő élő testében megszabaduljon.

A havi tisztulás elengedhetetlenül szükséges a nő megfiatalodásához és újjászületéséhez és az eltart rendszerint a valóban természettel összhangban élő nőnél egészen a halálig. Amint az végleg elmarad, akkor vége a megifjodásnak és újjászületésnek. Akkor már a nő nem önmaga többé, nem mutatja fel többé az igazi nőnek ugyanazt a szeretetét, tetterejét, eredetiségét, lelkesültségét és teremtőerejét. Akkor aztán a Végtelen és az Isteni nem nyilvánul már meg őbenne új teremtésekben, hanem arra kell korlátozódnia, hogy a meglévő szellemi és testi állapotot fenntartsa, ami azonban csak részben lehetséges, úgyhogy a szellemi és testi hátramenés elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Ha a nőnek több vérvesztesége van az ő tisztulásakor, mint egy telt dióhéjnyi, úgy az egy természetellenes állapot, amin semmit sem változtat az, miszerint az manapság annyira el van terjedve általánosságban, hogy a természetes állapot csaknem ismeretlen. Az elsavasodott vér porhanyóvá és törékennyé teszi a véredények falzatát, különösen a méhben, amelyben tisztulás idején több vér áramlik, mint máskor. Mert úgyszólván a vér készíti elő a talajt a pete növekedésére, midőn az a méhben megtelepszik. Az egészséges véredények a növekedett vérnyomást és véráramot egészen jól kibírják, ha azonban a savasodott vér által porhanyóvá és törékennyé válnak, akkor megrepednek a növekvő vérnyomás által.

Ilyen állapotot nem szabad semmi körülmények között sem megtűrni, mivel különben eltekintve a vérveszteségtől, a pete a méhben nem tud eléggé mélyen vagy talán egyáltalán nem tud gyökeret verni, úgyhogy idő előtt ki lesz úsztatva és a kár kettőzött, egyrészt a nagyobb vérveszteség következtében, másrészt a megújító elemek kiesése által, mely elemek a pete növekvése, jobban mondva gyümölcsözősége által a testnek javára kellene szolgáljanak.

Ha a méh nyálkahártyáinak ezek a természetellenes vérzései a 3. napon nem múlnak el, akkor az egy parancsolat, miszerint a vérzést csillapítani, megszüntetni kell éspedig parancsolata az önfenntartásnak és az általános elerőtlenedés elkerülésének. Erre a legegyszerűbb és általánosan ismert háziszer: 1 liter erős forró sósvízzel a hüvelyt kiöblíteni. Hogy az elerőtlenedés érzését megszüntessük, jót tesz 2 óránként 1 csésze fahéjteát inni fahéjrudakból készítve. Ezt az állapotot tartósan a rendes mederbe terelni azonban csak azáltal lehet, hogy a nő tiszta életszokásokat tart be minden tekintetben, különösen a táplálkozásban, úgyhogy az ő vére ne savasodjon el.

Ott, hol a petefészken az érett pete levált és a peteburkot megrepesztette, egy kis mélyedés keletkezik, mely rövid idő alatt egy finom véredény és idegekből álló gombolyaggal telítődik ki. Ezek juttatják a sárga vagy aranytestecskéket, a luteint a vér- és idegpályákba, mely luteint a petefészek választja ki a megrepedési helyen. Csak mintegy a 6. napon a tisztulás kezdetétől számítva kezdődik el a luteinképződés, mivel akkor már a pete a méhbe teljesen begyökerezett és készen áll arra, hogy az ő növekvési (gyümölcsözési) folyamatát kifejtse. A lutein oly finom elemalkatrészeket és földanyagokat juttat a test vér- és idegpályáiba, amilyenek azelőtt még nem valának jelen, tehát egyenest a táptalajt készíti elő a méhben növekvő pete számára, hogy ezáltal hónapról-hónapra egy növekvő aratás testileg és szellemileg elérhető legyen.

Ha a petefészkeket mindkét oldalról kioperálták, akkor természetesen többé nem tud pete képződni és leválni, így tehát lutein sem termelődik többé. Azonban még akkor sem szabad a nőnek kedvét vesztenie. Jót tesz az, ha akkor periodikus időszakonként minden 4 és ½ órában ½ liter forró tejet iszik némi mézzel és 1 kávéskanál őrölt mandulával vegyítve. Egyébként táplálékul szolgál néki mindenféle zöldség, búzakorpa, zabpehely, de semmilyen gyümölcs. Általános ápolásként gyakorta dörzsölje be az ő oldalait mandula-olajjal, ellenben forró borogatásokat ne végezzen.

Hogy a test számára a lutein minő fontossággal bír, még jobban felfogjuk akkor, ha meggondoljuk azt, miszerint az 9 hónapon át képződik fogamzás esetében. Ha nincs jelen fogamzás, akkor az a tisztulás kezdetétől számítva mintegy a 6. naptól kezdve fejlődik, a 12. napon eléri a tetőfokot és a 13. naptól mintegy a 20. napig lassanként csökken. A lutein-fejlődés ezen idejébe esik a növekvő holddal együtt a szellemi és testi működőképesség tetőfoka is, a nőnek az igazi fő-ideje, „mennyegzője”, míg ő az ő újholdjának vagyis a tisztulás kezdetének idején az ő szellemi és testi mélypontjain áll, amikor is az összes erők bensőleg gyülekeznek, hogy az új felemelkedést előkészítsék.

Letölthető ábra: Az ideális női ciklus >>

Olvastad már?

  • NŐI NEMI ÁPOLÁS 1.NŐI NEMI ÁPOLÁS 1. A családtudomány része a magas női minőség megélése. A női lét minőséghez hozzátartozik […]
  • A NŐ FELELŐSSÉGEA NŐ FELELŐSSÉGE Részlet, Dr Hanish írásaiból: „Ha mi az élettörvények tekintetében tisztába jövünk, […]
  • Gerincterápia IV.Gerincterápia IV. A mindennapi tornát ki lehet egészíteni speciális mozgásokkal. Akinek gerincproblémája […]
  • SZABADSÁGSZABADSÁG Minden ember Szabadnak születik, még ha vannak is érdekszférák, akik igyekeznek ezt […]

 

Vélemény, hozzászólás?