Január

A természetben tél van, vagyis az elektrikus erők a földbe befelé húzódnak, hogy összegyűljenek a jövendő tavaszon új működésre. Innen van az, hogy puha hó takarja a földet s fagyok uralkodnak, melyek minden növekedést nyugvó állapotba helyeznek, sőt a mozgó vizet is patakokban, folyókban béklyóba verik, az atmoszféra nedvessége élesre csiszolt kristályokban függ a fán s a bokron, melyeken még a napsugarak is lesiklanak, tiszta színragyogást visszahagyva.

Ha mi emberek összhangban maradunk a természetben történtekkel s nem kapaszkodunk többé az átvett előítéletekbe, akkor a téli időszak éppoly kellemes és hasznos, mint bármelyik évszak. Számunkra a január a belső erőgyűjtés és erőserkentés idejét jelenti szellemi és testi vonatkozásban ünnepélyek és testi gyakorlatok által. Ha mi erre és ezzel kapcsolatban a helyes táplálkozásra tekintettel vagyunk, a koncentráció és serkentés mellett egyúttal meglesz a szükséges védelmünk a hideg ellen. A böjt ezért csak váltakozásul az evésszokásoknál jön tekintetbe s akkor is csak egyes meghatározott napokon.

Északon a tél kiönti az ő pompáját virágfehér hóval, délen befed nehéz illatú narancsvirágokkal, mialatt az éles ózonterhes levegő az ember vérét erőteljesebb működésre serkenti.

Tehát most nincs ideje annak, hogy unalommal odaülepedjünk és körmöt rágjunk, mialatt azon kotoljunk, hogy mit lehetne tenni, ha ez így vagy úgy lenne. Most nincs idő tücsköt fogdosni (bogarászni). Most nekilátunk s előkészületeket teszünk az év eredményeire.