Házasság 3. Az individuális viszony

Mindaz, amiket mi a két nem univerzális és kollektív viszonyairól megtárgyaltunk, az érvényes a férfi és nő közt való individuális viszonyra is, mint ami feltétele a harmonikus, boldog házasságnak. A házasságnak teljesen a férfi és nő egyenlő állására kell felépítve lennie.

Még ma is úgy kapcsolódik a férfi egy nővel, miszerint ő azt gondolja, hogy ő a nőnek uralkodójává lett és a nő ismét azt gondolja, miszerint ő csak akkor teljesíti igazán mint feleség az ő kötelességeit, ha ő a férfinek minden dologban az akaratát követi, a kárpit függönyöket és harisnyákat megstoppolja s a lakást rendben tartja. Akkor aztán a férfi gyorsan elmegy az ő egyletébe és a vele hasonlókkal filozofálhat a rossz idők fölött és politikát folytat. A nő otthon üldögél, unatkozik és abban merül ki, hogy a férfit a jókedvében megtartja. Ezek mind oly ideák, melyek az emberhez többé már nem méltók. Természetesen akkor aztán az nem tart sokáig, hogy az asszony öreg lesz és a férfit a legjobb akarattal sem tudja már többé kielégíteni, mivel a túldolgozás folytán és az önápolás hiánya miatt ő az ő lénye vonzóerejét elveszti.

A férfi őnéki szemére veti, miszerint ő a nő a hibás és oka annak, majd egész egyszerűen megmondja néki, hogy ő egy másik nőt szerez magának. A nő ugyan az ő egész érzelemvilágával ellenszegül. Azonban a férfi hitfelekezete Paulus-szal, Pál apostollal együttesen néki, a férfinek, segítségére jön, aki ím ezt mondá: „A nő nem lehet boldogulttá – üdvözültté a férfi nélkül!” Csakhamar a férfi még inkább lazul és már nemcsak Pálban hisz, hanem Salamonban is, aki nemcsak 500 minden időkre az örökkévalóságig néki elpecsételt nőt birtokolt, hanem még 1000 ágyassal is rendelkezett, kik néki csak időre szolgáltak. Mit fog ő, a nő csinálni ilyen tekintélyek nyomása alatt? Csak akkor, ha a nő önismeretre és arra fölébred, miszerint ez egy méltatlan járom – iga, nem pedig házasság, egyáltalán nem egy egyenjogúak közt fennálló szerződés és ő ezt lerázza magáról, akkor a férfi felhorkan. Vajha minden nő hamarosan önismeretre akarna feleszmélni, mily hamar létrejönne akkor az egészséges családi és népélet!

A férjválasztás egészen meg kell változzék, ha férfi és nő a bennünket környező általános haladással lépést akarnak tartani. A jelenkor férfitől és nőtől egy magasabb álláspontot követel, mint az elmúlt időkben és a mindkettőjük számára az ő legfontosabb életeseményüket a férjválasztást az ő saját előhaladásuknak és az egész nép előhaladásának a szolgálatába kell állítani. A mai szokásos férjválasztás nagyon is messze áll ettől az ideáltól és csak annyiban van valami hasznosság benne, amennyiben lassanként az összes gondolkozó emberek felismerik annak elégtelenségét, még ha nem is tesznek semmit sem az irányban, hogy ezen a fonák helyzeten segítsenek. Nos azonban mégis csak itt van már annak az ideje, miszerint az összes komolyan gondolkozó férfiak és nők az ő felismerésüket és az ő megértésüket latba vessék aziránt, hogy a férjválasztás tisztázottabbá és tökéletesebbé tétessék és annál az igazi szeretet legyen kifejezésre juttatva, melynek semmi köze nincs a szenvedélyességhez vagy élvvágyhoz.

Mihelyt egy férfi és nő egymás iránt csak némi érdeklődéssel viseltetnek, megindul egy vonzóerő arra, hogy őket egymáshoz közelítse, melynek elektro-magnetikus oka minden idők kezdete óta az összes jelenségformák közepette működésben volt. Ha az ember eme vonzóerő számára a „szeretet” szót használja, úgy az egy megjelölés vagy éppen egy olyan jó szó, mint bármely más. Ez az erő működésben van az összes életformák között, az alantasabb és a magasra fejlettek között, így az emberek közt is éspedig függetlenül attól, hogy ők egy magasabb fokát érték el a fejlődésnek, a tökéletes férfiasságot és a tökéletes nőiséget.

Ha a tökéletes férfiasság vagy nőiesség emberi fejlődésmenete valamely körülmények által gátolva vagy megszakítva van, akkor ez az ún. szeretet is a megfelelő alacsony fokon megfeneklik, úgyhogy a nemek vonzóereje az állati fejlődésfoknak megfelelően csaknem kizárólag mint termékenyítési ösztön működik. Innen ered az a sokféle vélemény a szeretetnek a lényege felől, ennek a titokzatos vonzóerőnek, melyet egyesek egyszerűen a természet tervében való testi alkalmatosságnak tartanak a faj fenntartása végett, míg mások abban a magasabb szeretet kifejezését találják, mely valami nemesebbet céloz, mint az állati nemi ösztön. Így ama tény is megmagyarázható, miszerint száz házastársa közül 99-en már a házasulás után rövid időre kölcsönösen csalódottakká lesznek.

Az oka ennek világos: a férfi és nő egyszerűen átengedték magukat a természeti (vak) ösztönnek, anélkül, hogy az ő józan eszüket használatba vették volna és hogy a természeti erőket magasabb célokra az ő szolgálatukba állították volna. A természeti erők egyáltalán nem valami gonoszak. Ők a meggondoltakat, a józanokat állandóan jótettekre sarkantyúzzák, azonban a meggondolatlanokat, józantalanokat épp oly könnyen csapdába ejtik, ha ők az értelmüket kikapcsolják és nem gyakorolnak önuralmat. Különösen az ifjúságra nézve nagy a veszély, mivel annak az ítélete tapasztalatok hiányában még nem eléggé okult és a testi varázslat a felderengő józan észt még túl könnyen árnyékba állítja. Így ha az ember ennek a varázsnak csak egy pillanatra is utánaenged, akkor már a tiszta ítélet zavarossá lesz, az értelem elhomályosul vagy egészen kikapcsolódik.

Ezért ti ifjak és lányok, még ha a szeretet oly édes is és ti oly szíveket nyertek is, melyek a szerelmi szózatra hallgatnak, mégis ti józan észt és értelmet is nyertetek, kaptatok, melyek titeket képessé tesznek arra, hogy vigyázzatok a ti utaitokra és a ti élteteket tudatosan a felemelkedés és előhaladás irányába vezessétek. Az édességnek egy röpke pillanata túl drágán lesz megfizetve azzal, ha azt a pillanatot egy csalódással, nyomorral, gonddal és szívfájdalommal telt élet követi. Csak a tiszta igaz szeretet, mely nem a nemi vonatkozásokat célozza, hanem a másikban a teremtőiséget akarja ébreszteni, csak ez tesz boldoggá, mivel ez önismereten, kölcsönös elismerésen és önuralmon épül fel és ezáltal nemes karaktert fejleszt.

Ezért az élettárs megválasztásánál minden gondossággal arra kell ügyelni, hogy olyat válasszunk, aki nemcsak temperament, de karakter tekintetében is illik hozzánk. Az nagyon is végzetes dolog, ha egy férfi, aki minden lehető nemes tulajdonsággal rendelkezik, hogy ő vakon egy olyan nőt választ, aki őhozzá semmi tekintetben sem talál, avagy pedig megfordítva, ha egy szellemileg magasan álló nő egy véle nem egyenrangú férfivel kapcsolódik. „Gyors házasság, gyakran megbánják” mindig igaz volt és az még ma is.

Úgy a férfi, mint a nő, akik az ő sorsuk egyesítését tekintetbe – tervbe veszik, legelőször saját maguknál, aztán pedig egymásnál kellene kutassák és tanulmányozzák az ő karakterisztikus sajátságaikat és lehetőségeiket és maguknak elébe tárják azt, ami az ő elektro-magnetikus természeteik egybeolvadása által elérendő. Amint ők már szerető és szeretett módjára állnak egymással szemben, akkor többé már nincsenek abban a helyzetben, hogy ők helyes ítéletet alkossanak az ő közös viszonyaik és kilátásaik felett. Mert a szerelmeseknek az a sajátságuk, hogy mindent, ami az élet praktikus oldalához tartozik, kidobjanak az ő hajóikból, mivel ők gondolatban a paradicsomban kéjutazást végeznek, ahol ők a mindennapi élet prózai ügyleteiből semmit sem vesznek észre. Ha az lehetséges volna, hogy ők mindenkorra egy ilyen elbájoltsági állapotnak az aranysugaraiban napozhatnának, úgy nem volna semmi indító-ok semmi figyelmeztető hang felemelésére. Mivel azonban előbb vagy utóbb az egyiknek vagy másiknak, avagy legtöbbször mindkettőjüknek a felébredés a házassági boldogságnak egy heves megrázkódtatási alakjában megjön, azért megéri az óva intés azt, hogy figyelembe vegyék, ami által egy esetleges szerencsétlen kimenetel megelőzhető.

Ezért mindketten, férfi és nő nagyon vigyázzanak arra, hogy ne csak csupán az érzelmeiktől hagyják magukat vezetni, amik végül is csalódásokkal fejeződnek be, hanem mindegyik fél maradjon nyugodtan és józanul. Ha aztán a partnert te megtaláltad, aki néked minden tekintetben megfelel, akkor tarts ki szilárdan. Légy okos és beszéld meg a természetes alkalmatosságokat ővele, miként ha mindennapos üzletkötésekről volna szó. Evégett tenéked nem kell ledérnek vagy balgának lenned, avagy pedig magadat nevetségessé tenned kicsinyességek által. Azonban az mindig meggondolandó, miszerint a te egész jövődről van szó.

A természet párosodó ereje a teremtő princípium, mely hím- és nőneműt egymáshoz vonz, mivel az örökműködő Intelligencia, vagy Isten ezt az egyesülést használja arra, hogy az életnek mindig egy nagyobb kifejezést kölcsönözzön. A mai komoly kutatók tudják azt, miszerint minden férfiben és minden nőben úgy a férfi, mint a női elemek jelen vannak és hogy csupán csak az egyik vagy másik csoportnak a túlsúlya képezi a döntő befolyást a nem kialakulásában és továbbá a férfiasságnak vagy a nőiségnek a tökéletesítése attól függ, hogy a megfelelő elemek a szaporodás mirigyekben termelődjenek. Ezen elvitathatatlan ténynek a nemtudása okozza a legtöbb házastársnál a fejlődésben való megállást és a szükséges nemi ápolás elmulasztását, úgyhogy nem történik meg a magasabbra fejlődés, mivel az Isteni Intelligencia nem talál alkalmat magasabb, jobb, nemesebb kihatásra.

Az összes házassági tévelygések 90%-a ezen tudatlanságra vezethető vissza, mivel önuralom hiánya, egyoldalúság és szenvedélyesség: az életnedvek elpazarlására vezetnek. Az ilyen házasságok a legrövidebb időn belül csődöt mondanak és dicstelenül végződnek. Tartsd mindig szem előtt, miszerint 20 házastárs közül 19 ugyan házasulva van, de nem párosulva, ami azt jelenti, hogy nem a végtelenség teremtő princípiumai és a természet törvényei szerint vannak ők egyesülve és továbbá, hogy mindig több a valószínűség arra nézve, miszerint te a 19 közé tartozol, ha te meggondolatlanul fogsz neki a dolognak.

Készítsd tehát elő magadat a házasságra, miközben te a te férfiségedet vagy nőiségedet tökéletesíted, folytass egy emberhez méltó ittlétet és ne utánozd az állatokat. Senkinek sem kellene az oltár elé állnia, aki nincs áthatva ama határozott bizonyosságtól, miszerint ő maga mindent ábrázol, amit ő csak kíván magának és hogy ő az ő társában mindent ábrázolva megtalál, ami az ő sajátjaival egyesítve egy oly előhaladást ábrázol, amely az ő ideáljának megfelel. Csak akkor tud az ember egy örömmel- és boldogsággal-telt jövőnek elébe menni.

Senki sem várhat minden körülmények közepette és minden tekintetben egy tökéletes partnertársat. Ami azonban a lehetőnek a birodalmába tartozik, annak meg kell történnie és az történjék is meg, hogy ekképpen csak egészséges és egyenrangú férfiak és nők párosuljanak. Mert semmi sem tudja a bűncselekményt ismét jóvátenni, melyet egészségtelen és éretlen személyek a nemzés által a gyermek Individualitásával és ezzel együtt az egész emberi társadalommal szemben elkövettek. Nyilvános – közügyi eszközökkel kellene minden törekvést támogatni, amelyek a lelkiismeretet ez irányban ébresztik és finomítják.

Egészen különösképpen a nő kell magát nagyobb mértékben felelősnek érezze, mint azelőtt. Mert az élet néki biztosított – juttatott egy egészen különös ajándékot, amennyiben őnéki azt a hatalmat adta, hogy az anyaság által minden dolgot jobbra fordítson. A nőre nézve jobb az, hogy ne házasuljon, ne menjen férjhez, mint az, hogy egy szeretet nélküli házasságban egy olyan férfihez legyen láncolva, akinek karaktere végtelen súrlódást és viszálykodást okoz. Mert azokat a nőket, kiknek az szerencsésen sikerült, hogy az ő férjeiket házasságra lépés után egy magasabb fokra emeljék, egyik kéznek az ujjain meg lehet számolni. Azonban egy szabadalmazott számológép lenne szükséges ahhoz, ha az ember azon nők számát meg akarná határozni, akiknek az ő ilyen kísérleteik hajótörést szenvedtek.

Másrészt az a férfi, aki idejében figyelmeztetve lett arra, hogy egy beteges nőt ne vegyen el feleségül, az ő életmentőjének egy szobrot kellene állítson. Egy férfi sem érdemli azt meg, hogy férfinek nevezzék őt, ha ő nem uralkodik az ő szenvedélye fölött és ezért, amiként mondják, beléesik. Aki férfi akar lenni, annak tisztultnak kell lennie a gondolkodásban és szilárdnak ama elhatározásban, miszerint ő csak olyat tesz, ami egy férfihez méltó. Akkor ő biztos lehet afelől, hogy néki egy olyan nő jut, akivel ő tartós boldogságot ér el és aki által ő a férfivilágnak egy ékessége lesz. Mert az ilyen példaképszerű, karakter-szilárd férfiakkal a nők szívesen közlekednek és ezáltal a nők a saját karaktereiket is emelik. Ha azonban a nők a másik nem méltó példaképeinek hiányában az egymásközt való közlekedésre vannak szorulva, akkor aztán nem csoda, ha ők fecsegő nagynénikké alacsonyodnak le.

Mindketten, férfi és nő teljesen tisztában kell legyenek az ő kölcsönös állásuk felől a házasságban. A férfi a nőnek nem ura és parancsolója és a nő néki nincs alárendelve. Mindazonáltal a férfi a nőnek védelmezője. Ő véd, oltalmaz, megőriz mindent, amit a nő az ő női lényének mélyéből napfényre hoz, mindent, amit a nő kinyilatkoztat. Egy személy egyedül nem tud egy otthont építeni. Ahhoz 2 fej és 2 szív szükséges, hogy azok együttműködjenek és egymásba olvadjanak vezérelve „Gábriel” által, az istenismeret követe által. Ahol a bibliai intelmet követik: „a megtisztelésben előzzétek meg egymást”, ott az otthon olyanná lesz, amely a legjobban megközelíti a földi mennyországot. Minden férfinek, aki egy boldog-békés otthont vár, meg kell ismerkednie ama törvényekkel, melyek azt biztosítják. Az egyik dolog egy boldog otthont megalapítani és a másik dolog, ennek az otthonnak meg is tartani a boldogságát.

A nő az otthonnak az őre és ő ezt az otthont az ő békés atmoszférájával kell betöltse, az összes helyiségek formálisan a nő lényét kell kilégezzék. A férfinek ezt azonnal éreznie kell, mihelyt ő a házba belép. Egyes házaknál az még úgy van, azonban inkább a szerencsés körülmények azok, melyek azt olyanná teszik. Mindazonáltal ma már minden nőnek tudatosan az ő otthonát egy szentéllyé kell alakítania. Mert az olyan atmoszférában minden férfi könnyen hagyja magát irányítani. Akkor aztán a nőnek egy tekintete elegendő, hacsak abból a tekintetből a szívből áradó szeretet sugárzik ki. Ha azonban ő férfi módjára kommandíroz, parancsnokol, vagy egyáltalában bármiben is a férfit utánozza, hogy olyan legyen, mint a férfi, akkor ő saját magával szemben követ el hibát és ellentmond az ő saját lényének. Ő a természetes és anyai őrizője az otthonnak és mindenkinek, akik ki- s bejárnak. Mily szíves örömest hagyja a férfi magát irányítani, ha ő azt látja, hogy a nő biztosan vezet és a jövőt bölcsen előre meglátja az ő finomabb érzékeinek a közvetítésével. Akkor a férfi szívesen megy ki az élet küzdelmébe és nagy dolgokat művel. Ha azonban a nő elmulasztja azt, hogy a férfit nemes tettekre sarkantyúzza, akkor a férfi halad az ő saját útján, természetesen férfi módra. Azért még nem kell éppen a házasságnak boldogtalannak lennie, mégis itten hiányzik a szeretet és a mindkét fél egyetértésének a harmóniája.

Mivel házasság előtt a legtöbb férfinél és nőnél hiányzik a helyes élettapasztalat és életfelfogás, ezért az egy ősrégi szokás, hogy a szülők az ő fiukat és leányukat tanáccsal ellátják és mindenbe beavatják, amit a házasság új állapota mindkettőjük számára magával hoz.

Keleten a menyegzői ünnepély után, mely legalább 2 hétig tart, az atya magához veszi a fiát. Ő ezt magához bevezeti az ő házába, mint egy külön meghívott vendéget, tanácsokkal ellátja s kioktatja őt és tökéletesen bevezeti őt ama nagyfokú felelősségbe, amit most a fia kétszeres tekintetben átvett. Az ifjú férj eme kioktatás által képessé kell legyen téve arra, hogy az ő állása minden követelményének elegendőképpen megfeleljen, mely állás az ő számára még egészen új. A férj az ő választott hölgyét meghívta arra, hogy ővele együtt folytassa ezután az ő életútját, miután ő, a férfi, a nőt egy oly otthonból vette el, ahol a nőt melegség és szerető szívek oltalmazták és ahol a nő az ő szüleinek gyöngéd szeretetével és odaadásával volt gondozva. A férjnek tehát most elég erősnek kell lennie arra, hogy a nő életét szeretettel és megadással oltalmazza, úgyhogy az az áldozat, amit a nő őérette hoz, ki legyen egyenlítve. Mert a nő nemcsak az ő szüleit és az ő otthonát hagyja ottan, hanem legtöbbször az ő összes korábbi kapcsolatait, mivel a nő az ő teljes bizalmát a férfibe helyezi.

A leánnyal szemben az anya vállalja az ő részét, amennyiben ő most a lányát az ő védőszárnyai alá veszi és most az ő előtte eddig elrejtett titkokat feltárja. Mert az ő lánya is nagy felelősséget vett át és az összes követelményekkel szemben helytállónak kell mutatkozzék, amiket az új környezet vele szemben támaszt. Az anya kioktatja őt minden pont felől, s mennyi gyöngéd és kényes pontot kell itt tekintetbe venni! A leány átvette a felelősséget egy emberi lélekkel szemben és ezért meg kell tanulja az ő élettársának az életét, természetét, karakterét minden szempontból és minden vonatkozásban kiismerni és kikutatni, hogy képes legyen a férfi várakozásainak megfelelni. Így segít az anya az ő lányának a helyes megértésben azon az úton, amely őt a neki teljesen új állásba vezeti.

Mi nyugatiak jól járnánk el, ha mi ezt a példát szintén követnénk. Mert az egyenesen elszomorító, hogy minő tudatlansággal találkozik az ember a mi köreinkben az összes idevágó kérdések tekintetében és hogy minő könnyelműséggel lépnek a mi vidékeinken férfiak és nők az életnek eme rendkívül fontos fordulópontjára. Manapság nálunk legtöbbször egy ballépés vagy egy véletlenség az ok, ami férfit és nőt az életszínpadra vezet, hol az ő házasságdrámájuk le kell játszódjék.

Ha azt akarjuk, hogy boldogság viruljon a házasságban, akkor az elektromagnetikus erők finomabb törvényeit becsülni kell. Ha ezek megsérülnek, akár tudatlanság, akár könnyelműség vagy szenvedély folytán, akkor mintegy repedés történik a magnetikus mezőben, mely a szerelmeseket egybekapcsolja és a boldogság elillan legtöbbször a soha többé-viszontlátásig. Abban a pillanatban, mikor a férfi a női természet magnetikus kisugárzásaival szemben erőszakot követ el, akkor ő ezeket a kisugárzásokat megfordítja, azokat visszaűzi az ő kiinduláspontjukba és a nő boldog-örömteli állapota a halálos döfést megkapta. Ezt lehet és kell elkerülni az újjászületési törvények követésével.

Még mindig és ismét ki lesznek űzve Ádám és Éva a földi boldogság paradicsomából, hogy magukat továbbvonszolják egy reménytelen, békétlen, szeretet nélküli ittlét síkjain vezetés nélkül, irányítás és cél nélkül. Miután ők a szeretet és viszont szeretet felől való magas ideáljaikat szétrombolták, nem marad más őnékik, mint a kétségbeesésnek kihűlő hamvai, melyek a vesződségnek és terheknek elhamvadó ködfoszlányait függesztik az ittlétnek durva és rögös útjai fölé, melyeken aztán az emberek tovabotorkálnak ama bizonytalan reménnyel, hogy eljöjjön számukra a megszabadulás napja, ami azonban nem jön el soha. Így megy ez millió és sok-sok millió embernél, akik az emberi családot képezik és kik a helyes útról eltévelyedtek s a tudatlanság hydrafejű szörnyetegének estek áldozatul.

A férfi kell magát gyakorolja az önuralomban és néki nevelnie kell önmagát, a nő pedig meg kell követelje a férfitől az önfegyelemnek és önuralomnak a bizonyítékait, ahelyett, hogy gyöngeséggel a férfinek engedjen. Különben ők mindketten nélkülözik a házassági érettséget, melyre ők mindketten fel kell neveljék magukat.

Ha férfi és nő egy célt kitűznek, s elhatározzák magukban egy ideálnak az elérését, úgy önként minden mellőzve lesz, ami a célt veszélyezteti.

Mihelyt a házastársak azt észlelik, hogy ők egymásnak unalmasak, akkor nékik egy időre el kell válniok. Vagy a férfi kell a nőt messzebbre elküldje, hogy annak ne kelljen tovább gyötrődnie, vagy őnéki a férfinek magának kell más vidékre ellátogatnia, mivel ők a distancia, a távolság törvényét nem eléggé becsülték, úgyhogy az elektromagnetikus atmoszféra gyengült és beszűkült. Némely esetekben az is elégséges, hogy ők az ősrégi törvényt betartják éspedig az ő hálószobájukat elválasztják. Bizonyos, hogy sok kellemetlenség és baj már egyedül ezáltal is elkerülhető volna. Ahol pedig ez sem kielégítő, ott a házastársaknak helyileg el kell távolodniok. Az eltávolodás által mindketten hamarosan magukhoz jönnek és azután tudni fognak a természet törvényeinek jobban engedelmeskedni, úgyhogy további zavarok elkerülhetők. Túl nagy közelség és bizalmasság nagyon is könnyen az egyhangúságba meg át, amiből kellemetlen hangulat keletkezik. Az összes házassági zavarok 9/10 részét a házastársaknak egymáshoz való túl közelsége idézi elő. A mi elődeink még ismerték a törvényt: mihelyt az úgy mutatkozott, hogy a házastársak túl-intim, túl-bizalmasak valának egymással és ezért közöttük idegenkedés kezdett beállani, akkor a családi tanács elrendelte a térbeli elválasztódást.

Minden, amit az ember szakadatlanul csinál, kimerüléshez vezet, mivel az elektromagnetikus erők túl egyoldalúan vannak kihasználva. Mihelyt azonban az ember szünetet iktat be, akkor mind nagyobbat tud művelni, akár beszéd-, gondolkodási vagy munkálkodási szünet legyen bár az, akár szünet a házassági együttlétben. A szünet alatt megújulnak az elektromagnetikus erők és akkor aztán újból tudhatnak kisugározni. Ezért a házastársak az ilyen szünetek által ismét elnyerik azt a képességet, hogy helytálljanak, a testi egyensúlyt ismét helyreállítsák, ami feltétele a házassági boldogságnak. Ennek az ellenkezője feszültségi állapotokat idéz elő, amik további kellemetlenségeket vonnak maguk után. Amint az ember feszült állapotban van, akkor már nem ura önmagának, hanem a körülmények és állapotok kerítik őt hatalmukba, úgyhogy az ember nem tudja többé a helyes magatartást gyakorolni a másikkal szemben.

Ha a férfi a természet törvényeit becsülné, amelyek alatt az ember állati oldalának testi közelsége ás egyesülése állanak, akkor nem volnának ama félelmetes és ocsmány betegségek és bajok, amelyek az emberiséget ostorozzák. Amennyiben egyáltalán történik nemi érintkezés a házastársak között, úgy férfinek s nőnek legelsősorban azt kell megtanulnia, hogy az ő szenvedélyeiket megfékezzék, ami által elérik az ellenőrzést a magnetikus hullámok és az elektrikus hajtóerők fölött a testben. A nem nyugati emberek természettől fogva rendelkeznek ezzel az önuralommal, ezért tudják azt, hogy a nemek vonatkozásai mögött egy mélyebb értelem rejlik, mintsem a kontrollálatlan-ellenőrizetlen pillanatnyi izgultságnak a kielégítése, ami csak ellenszenvet hagy maga után mindkét félnél.

Még ha a nemi érintkezést a természet egyszerű alkalmatosságának tekintjük is, mégis minden ember fel kell ismerje, be kell vallja azt, miszerint a természet tényleges határokat vont meg, amiket nékünk nem szabad áthágnunk, ha egészségesek, munkaképesek, eredménydúsak és boldogok akarunk maradni. Ha az ember nem alkalmazkodik a természettörvényekhez, amely szerint néki bizonyos időkben önuralom van előírva, akkor néki nehéz bírságot kell fizetnie a „zárt idők” megsértése miatt. Férfi és nő ezáltal nemcsak az ő idegeiket rombolják és az ő szellemi munkaképességüket károsítják, hanem mindenféle betegségjelenségnek a csíráját elvetik, amik őrájuk tolulnak és az ő utódaikra még nagyobb bajokat ruháznak át, mint aminőket ők maguk viseltek.

A nő egyáltalán nem érezi szükségletét a férfi testi közeledésének, kivéve néhány napot telt hold előtt és után. Az ő újholdjának idején az ő természete annyira teljesen el van foglalva a test megújításának műveletében, hogy a férfi minden közeledése őbenne minden tekintetben ellenszenves és káros, mivel ezáltal a megújulási folyamat az ő testében korlátozva van, ha nem éppenséggel teljesen megakadályozva. Minél közelebb az újhold körül a férfi a nőnek odaerőszakolja magát, annál nagyobb az a veszély, hogy ama mérgek, melyeket a nő szervei kiküszöbölnek, az ő vérébe vissza lesznek dobva, avagy a férfire átmennek és az ő vérét megmérgezik. Ez úton jutottak az emberek közé a vérbetegségek és előbb nem lesznek azok kiirtva, mígnem a férfi és nő ismét önfegyelmet gyakorolnak és magukat a természet törvényeihez és a „zárt időkhöz” tartják.

A nyugati embernek az atyái egyáltalán nem szálltak síkra az ő házassági szabályaiknál a nemi önmegtartóztatás mellett, sem pedig ezt egy különösebb erénynek nem nyilvánították, mivel ők nagyon jól tudták azt, hogy ez a kérdés egyénileg és temperament szerint különféleképpen kell kezelve és megoldva legyen. Egyetlen keleti bölcselő sem jelöli meg a teljes nemi önmegtartóztatást szükséges eszköz gyanánt a tiszta és erényes élet számára. Csak olyanoknál volt ez megkövetelve, akiknél az ő hiányos nemi fejlettségük miatt az önmegtartóztatás természettől fogva ajánlatos. Ezenkívül a teljes önmegtartóztatás mint erény csak olyanoknak volt ajánlva, akik az ő intellektuel vagy spirituel tulajdonságaikat valamely körülmény folytán igen magas fokra fejlesztették, úgyhogy ezáltal ők az ő teljesítőképességük tetőfokán megmaradtak. Sohasem nyilvánították az ősatyák a nemi önmegtartóztatást egy általános kötelezettségnek, sem pedig a teljes önmegtartóztatást nem akarták fogadalmak által kikényszeríteni anélkül, hogy ahhoz a viszonyok a természetes alapot megadták volna. Egy önmegtartóztatási fogadalom mindig csak egy bizonyos időre szólt és bizonyos körülményekre, azonban az nem volt kötelező minden időkre.

Azt azonban az elődeink bűncselekménynek tartották, ha gyermekek nemződtek akkor, amikor a szülők egészségi állapota a természettörvényeknek ellent mondott, mivel azáltal nem-normális, csekélyértékű gyermekek lettek az ittlétre kényszerítve. Az a nemzedék, mely a természet törvényeit megsérti, még ha tudatlanságból is, a pusztulásnak esik áldozatául a természet bomlasztó erői által. Így szabadítja meg magát a Föld ama teremtményektől, akiknek születése meggondolatlanul kikényszeríttetett anélkül, hogy nékik a kiegyenlítés és harmónia talaja az életprincípium magasabb fejlesztése céljából elő lett volna készítve.

Minden időben különféle nézetek uralkodtak a nemek érintkezése felől, mindenkor az emberek fejlődésfoka szerint és a földnek ama vidéke szerint. Nálunk ma a formális többnejűség büntetendő cselekménynek számít. Törökországban ellenben a férfi egész a legutóbbi időkig négy nőt is birtokolhatott és az ott helyesnek volt minősítve. Az ő nőik mind elbájoló lények és néki egy harmonikus otthona van. Őnéki megvan az a képessége, hogy 4 nővel egyazon időben harmonikusan tud élni és őt egyáltalán becsületes embernek tartják. Az ő gondolata az volt, miszerint ő nem tudhat egy nagy családot létrehozni csak egy nővel, mivel ő ezáltal azzal az egy nővel visszaélne. Ő minden 6 hónapban óhajt egy gyermeket és ahhoz néki szükséges a nőnek a behozott vagyona. Ha te azt mondod néki, hogy te minden évben akarnál egy gyermeket csak egy nővel, akkor ő téged egy gonosztevőnek tart, vagy még rosszabbnak, mint az állat és a te feleségedet ő egy züllött személynek tekinti.

Mi fönntartunk nyilvános erkölcstelenségi házakat egy erkölcstelen berendezkedés végett és mindenkit lenézünk, aki azokat felkeresi. Egyes emberek azonban oly alantas szenvedélyűek, hogy az ember azt nem tudja meggátolni, ami az ő természetükben rejlik. Itt csak egy segíthet éspedig az, hogy a jobb belátás megjöjjön. Mert a prostitúció mindkét félre káros. A nő az ő állásától meg van rabolva, a férfi pedig elzüllik az ő szenvedélyességében. A mi számunkra az tehát minden esetben valami megvetendő dolog.

Némely bölcselkedők megállapítják azt, miszerint az teljesen rendjén való és természetes dolog volna, hogy a nemi ösztön mindennap kielégíttessék. Mások hetenként egyszeri kielégülést írnak elő, ismét mások 10 naponként, vannak olyanok, akik azt mondják, elég havonként egyszer, sőt olyanok is akadnak, kik az évenként egyszeri kielégülést teljesen elegendőnek tartják. Mindezek személyi nézetek, melyeket nem szabad általánosítanunk. Mindenkinek magának kell az ő saját ítéletét megalkotnia az ő viszonyai számára és ahhoz az elhatározáshoz kell eljutnia, ami őt megbékélteti. Ez nem oly nehéz, mivel csak két irány lehetséges. Ha mi az állati irányt követjük, akkor a mi életünk is állatias lesz. Ha azonban mi elhatározzuk, hogy egy fölfelé törekvő életet folytassunk, mely segít minket új szellemi erők kifejtésére, melyekkel mi magunknak egy jobb jövőt tudunk felépíteni, akkor az magától értetődik, hogy mi magunkon mindinkább uralkodni fogunk és ezáltal saját magunkban lefektetjük az alapját a mi jobb jövőnknek. Hiszen mi az Újjászületéstan tanulmányozása folyamán világosan beláttuk azt, hogy a felemelkedés mindkét nem számára az életnedvek felszívódásában és átalakulásában rejlik, nem pedig a nemi érintkezésben. Mivel pedig mi még mindannyian egyáltalán nem azok vagyunk, amik tulajdonképpen kellene legyünk, így mindnyájunk számára megvan az ok arra, hogy a nemi érintkezésben nagyon tartózkodók legyünk. Csak ha mi önmagunk fölött uralkodni tudunk, csak akkor kezdjük megkülönböztetni az okokat és okozatokat s így az individualitásnak az útját magunkban szabaddá tesszük. Mindenkinek magának kell azt eltalálnia, ami az ő számára a legjobb.

Egy dolog mindenesetre meggondolandó és ez tudatossá kell legyen a férfinél éppúgy mint a nőnél, ez pedig az, hogy az ő házassági boldogságuk és az ő vonzalmuk nem a nemi érintkezéstől függ, hanem hogy ezáltal az inkább veszélyeztetve van. Az, mai őket összeköti és boldoggá teszi, az csak az ő atmoszférájuknak az elektromagnetikus kicserélődése, amiként azt a férfi és nő az ő jegyességi idejükben egészen nyilvánvalóan átélik. Csupán a rágondolás a férfire már rózsássá pirítja a nő arcát. A nő mosolyára való emlékezés és ennek nőies hangjára, már új erőt kölcsönöz a férfinek a munkához. Ha a férfi este a nehéz napi munka után fáradt és kimerült, akkor őt felélénkíti egyedül már a jelenléte a nőnek. Alig pillantja meg a férfi este az ő szerelmesét, máris új élet áramlik az ő ereiben és egy erősítő alvás után ő a következő reggelen újult erővel teljesíti ismét az ő kötelességét. Ha a nő napközben szenvedett úgyhogy egészen nyomott hangulatban volt, mily könnyűek lesznek mégis az ő lépései, hogy elröppennek a napnak a gondjai, ha ő este a férfivel karöltve sétára indul. A nő egészségi állapota szemmel láthatóan javul és ő nap-nap után szeretetre méltóbbá válik és szebbé, miközben a férfi szorgosabb és fáradhatatlanabb lesz az ő munkájában.

Ha a házastársak ezt a viszonyt meg- és fenntartanák, akkor ők az ártatlan szeretetben naponta új erőket gyűjtenének és akkor a boldog házasság titkát megoldanák. De még ha ez a boldogság el is tűnt, azt ismét helyre lehet hozni, ha kölcsönösen egymás jogai el vannak ismerve és az igazi szeretet ismét a trónra lesz emelve, mely minden életnek az egyetlen mozgató ereje. Akkor aztán végre mindketten felfedezik azt, miszerint az az ideál, ami után ők kutattak, őbennük magukban van és hogy azt őnékik a saját maguk fejlesztése által önmagukból ki kell dolgozniok és művelniök éspedig úgy, hogy az az ideál az élettársra reflektáljon, rátükröződjék és azt az élettársat serkentse a növekvésre, gyarapodásra, míg ő az ideálképet az ő személyében megtestesíti. Ez pedig csak önuralom által és az életnedvek értékesítése által a saját testben az Újjászületéstan törvényei szerint érhető el.

Az elektromagnetikus kör kicserélésének ez a természettörvénye természetesen akkor is betartandó, ha a házastársak nemi érintkezést gyakorolnak. Ennél is az elektromagnetikus kicserélődés a legfontosabb és ez már elérhető a kölcsönös közelség által, azonban a legkisebb mértékben nemi egyesülés által. Mindenesetre eközben sohasem kellene annak az életnedvek elvesztéséig jutnia, mivel ezáltal oly erők vesznek kárba, melyeket nem lehet pótolni, ami pedig egészen biztosan nem volt szándékában egyik félnek sem. Ha az érintkezés kölcsönös becézgetésekre korlátozódik az életnedvek elvesztése nélkül, akkor mindkét fél az idegeknek egy megerősödését éli át, ami az ő egészségükre elősegítően hat.

Magától értetődően mindkét félnek a beleegyezése szükséges az érintkezéshez. A férfinek föl- és elismernie kellene azt, hogy a nő önnönmagához tartozik, amíg ő magát önként a férfinek oda nem adja, minden más feltétel és körülmény mellett a férfi a természet törvényei szerint erőszaktevést követ el. Az csaknem általános szokás, hogy az ifjú férj mindjárt az esküvői ünnepség után az ifjú asszonyon erőszakot követ el és némelyik fiatal leány, aki házasságra lépett, a férje durva szenvedélyessége által a nászéjszakán össze lesz rombolva az egész életre. A férfi erőszakoskodása a nőben csak az undor érzését válthatja ki és a nő magnetizmusát oly érzékenyen találja, hogy ezt soha többé ki nem lehet gyógyítani, csak ha a nő más férfihez megy feleségül.

Ha azonban ők megegyeztek, akkor ők kölcsönösen az ő örömeiknek kifejezést adhatnak és akkor aztán egyik se gondolja azt a másik felől, hogy az őt érzékinek és szenvedélyesnek tartja. Éppen a nőnek nem kellene az érintkezést csak amúgy egyszerűen érzelem nélkül magán megejteni, ha ő már egyszer abba beleegyezett, mivel akkor az a férfiben azt az ideát váltaná ki, miszerint ő, a nő, szexuálisan nem normális. Amint pedig ez az idea a férfiben felmerül, akkor már meg van vetve az alapja a házassági hűtlenségnek.

Ha női behatás az óhaj, akkor a nőnek kell aktívnak lennie a becézgetéseknél, míg a férfi passzív marad. Ha férfiúi behatást óhajtanak, akkor a viszony fordított. Eme megfontolás által a negatív fél mindig különös erősítést fog tapasztalni a másik fél elektromagnetikus behatása által.

Az önuralmú érintkezés ezen módja által mindkét fél nagyfokú előnyben részesülhet, de csak addig, míg ők kölcsönösen hűek egymáshoz. Mihelyt a két házastárs közül az egyik nemi érintkezést visz végbe valaki mással, ő szétrombolja az elektromagnetikus köröket, melyek a házassági kötelék által erősítve és kibővítve valának és ezáltal a másik félnek a szeretetét és vonzódását. A másik fél megérzi az árulást minden továbbiak nélkül, még ha a külső tények olyannyira titokban vannak is tartva.

Az elektromagnetikus körök, amik az érintkezésnél a lényeget-fontosságot képezik, nem minden időben egyenlően erősek. Ezért a házastársak sosem kellene érintkezésre gondoljanak, ha csak az egyik fél túlmunkálkodás, gond vagy nyugtalanság által ki van merülve. Tehát magától adódik az, hogy az érintkezésre a legjobb idő a reggel egy jó éjjeli pihenés után. Mindkét fél hamarosan úgy fogja találni, hogy ők ebben az időben rendelkeznek legjobban önuralommal, legszívesebben becézgetik egymást és ezáltal az érintkezésnek a legnagyobb hasznát veszik, különösen akkor, ha az egyik fél inkább pozitív és a másik fél inkább negatív.

Ez a néhány útmutatás elegendő kellene legyen a feleszmélő és megfontoló férjek és feleségek számára, hogy ők az ő érintkezésüket és közlekedésüket a természettörvények pályáin tartsák és azt egymás kölcsönös javára irányítsák. De még a tudománynak és a nyilvánosságnak (közhatóságoknak) is eme útmutatások segélyével magukat e vonatkozásban jobb megítélésre és a nyilvánosságnak nyújtandó jobb tanácsokra kellene átküzdje-átdolgozza, hogy azáltal végre olyan, a természettörvények ellen elkövetett bűncselekmények, mint a művi eszközökkel való fogamzás megakadályozása és a magzatelhajtás teljesen a feledésbe merüljenek. Mert mindkettő az élet elősegítésére nagyon is káros. Ahelyett, hogy a fogamzás megakadályozására eszközöket-szereket ajánlanak és a leendő magzat elhajtását törvény által megengedettnek nyilvánítsák, be kellene úgy a férfiakat, mint a nőket, igen, az egész népet az újjászületés törvényeibe avatni, hogy ők megtanuljanak tiszta életet élni, ami teljesen magától meghozza az önfegyelmet, önuralmat és a másiknak a becsülését és elismerését.

Nem marad más hátra, mint a fogamzás elleni védekezésnek és a magzatelhajtásnak az okát megszüntetni nyilvános felvilágosítások által az újjászületéstan szellemében és az értelemben, hogy az utódszaporítást a házastársak viszonyai szerint korlátozni kell önfegyelem és önuralom által.

Miután a zend mozgalom már mintegy 50 év óta az Újjászületéstan újrafelélesztésében működve avégett időt, fáradtságot és pénzt áldozott, látja is már az ember a javulásnak és a felismerés kibővülésének a jeleit. Férfi és nő lassanként kezdik azt felfogni, hogy ők nemcsak az ő sorsuknak a viselői, hanem ennek alakítói, átváltoztatói is, vagy újjáteremtői. A természettörvények előhaladó felismerése férfi és nő számára mind könnyebbé teszi azt, hogy az ő helyzetüket megjavítsák és az előrehaladó önismeret és önuralom képesítik őket arra, hogy a szenvedély mocsarából kiemelkedjenek és maguknak egy oly környezetet teremtsenek, amelyben ők mindketten a legjobbakkal egyenrangúak.

Amint pedig férfi és nő az ő királyi eredetüknek tudatában lesznek és mihelyt ők királyi méltósággal-fölséggel jelennek meg, akkor ők önként megteremtik maguknak a kapcsolatot hasonló érzelmű nemes férfiakkal és nőkkel, kik szívükben és szellemükben a legmagasabb műveltségűek és akkor aztán megnyílnak a kapui ama birodalmaknak, ahol többé a tudatlanságnak semmiféle éjszakai sötétsége nem uralkodik.